Évközi 12. vasárnap

Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit? (Mk 4,35-41)

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 4,35-41)

Egy napon Jézus, amikor este lett, így szólt tanítványaihoz: „Keljünk át a túlsó partra.” Erre azok elbocsátották a tömeget, és Jézust magukkal vitték úgy, ahogy ott volt a bárkában. Más csónakok is voltak velük. Nagy szélvihar támadt, a hullámok a bárkába csaptak, úgyhogy az már-már megtelt. Ő a bárka végében egy vánkoson aludt. Felkeltették és megkérdezték: „Mester, nem törődsz azzal, hogy elveszünk?” Erre fölkelt, ráparancsolt a szélre, és ezt mondta a tengernek: „Hallgass el, nyugodj meg!” A szél elállt, és nagy csendesség lett. Ekkor hozzájuk fordult: „Miért féltek? Még mindig nincs bennetek hit?” Nagy félelem fogta el ugyanis őket. Egymást kérdezgették: „Ki lehet ez, hogy még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki?”

OLVASMÁNY Jób könyvéből (Jób 38,1.8-11)

Jób panaszára az Úr felelt a viharból, és így szólt: „Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor előtört a mélység öléből, amikor ruha gyanánt megalkottam neki a felhőket, és ködből pólyát adtam neki, amikor határvonalat szabtam számára, és gátat építettem, kettős kapuval? Azt mondtam neki: »Eddig jöjj és ne tovább! Itt törjön meg hullámaid gőgje!«”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 106,23-24.25-26.28-29.30-31) – 8g tónus

Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Akik hajóikon tengerre szálltak, * a nagy vizeken végezték munkájukat,
azok látták az Úr nagy tetteit, * a mély tengeren szemlélték csodáit.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Szavára szélvihar támadt, * és hullámai feltornyosultak.
Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, * nagy veszedelmükben kétségbe estek.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, * aki szorongatásukból kihozta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, * hullámai elcsitultak.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Örvendeztek, mert csendesség támadt, * és a várva várt révbe vezette az őket.
Nagy jóságáért adjatok hálát az Úrnak, * az emberek fiaival tett nagy csodáiért.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből (2Kor 5,14-17)

Testvéreim!
Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény.

ALLELUJA (Lk 7,16 ) – 2. tónus