A lectio divina módszerről és segédanyagról
„Aki szeret engem, megtartja tanításomat.
Atyám is szeretni fogja őt, hozzá megyünk, és benne fogunk lakni.”(Jn 14,23)
Jézus Krisztus, a megtestesült Ige földi tevékenységének egyik fontos jellemzője volt az igehirdetés (vö. Mk 1,38-39). Ezt a feladatot az Úr minden tanítványának és minden kereszténynek küldetésül adta (vö. Mt 28,18-20; Mk 16,15). Ennek megfelelően az Egyház életében már a kezdetektől jelen van ez a szolgálat (vö. ApCsel 2,14-41; Gal 1,11-12). A keresztény tanúságtétel és lelki élet fő jellemzője az Isten igéjével való egyre szorosabb, bensőségesebb kapcsolat. Jézus iránti szeretetünket, barátságunkat fejezi ki Isten szavához fűződő viszonyunk. Feladatunk megismerni, megőrizni, továbbadni, hirdetni Isten szavát.
A II. Vatikáni Zsinat Dei Verbum (Isten Igéje) dokumentuma a Szentírás imádságos olvasására: a lectio divinára hív mindenkit: „a Szentírás olvasását imádságnak kell kísérnie, így lesz belőle beszélgetés Isten és ember között; mert »amikor imádkozunk, őhozzá beszélünk, és amikor az isteni kinyilatkoztatást olvassuk, őt hallgatjuk.«” (DV 25) Továbbá XVI. Benedek pápa a Verbum Domini (Az Úr szava) kezdetű apostoli buzdításában is hangsúlyozza, hogy a lectio divina „képes föltárni a hívő előtt Isten Szavának kincstárát, de a találkozást is létre tudja hozni Krisztussal, az élő isteni Szóval.” (VD 87) Ez a Szentírásnak imádságos megközelítési formája, melyet az első századoktól alkalmaz az Egyház (pl. sivatagi atyák, Szent Benedek; vö. VD 86-87), igen gyümölcsöző olvasási módja tehát a Bibliának.
A lectio divina főbb állomásai: 1. A szöveg figyelmes, csendes olvasása (lectio), hogy annak szó szerinti üzenetét megértsük. 2. Elmélkedés (meditatio): mit mond nekünk a bibliai szöveg? 3. Szemlélődés (contemplatio): a szentírási szakasznak mint Isten ajándékának szemlélése, átélése és ünneplése. 4. Imádság (oratio): személyes válasz az Úr szavára; 5. Megosztás (condivisio): a szövegben felfedezett örömhír megosztása, továbbadása másoknak. 6. Cselekvés (actio): Isten elolvasott, átelmélkedett, megünnepelt szavának tettekre váltása életünkben, ami megtérésre ösztönöz (vö. Mt 7,24).
Ennek tükrében a lectio divina szempontjai szerint megszerkesztett segédanyaggal szeretnénk az egyházi évnek megfelelően a vasárnapi evangéliumi szakaszokhoz forrásokat, gondolatokat nyújtani, hogy Isten népe még közelebb kerüljön az Úr Igéjéhez, és annak szolgálatában jobban elmélyüljön. A Pécsi Püspöki Hittudományi Főiskola családjából, illetve önkéntesekből néhány éve megalakult csoport e cél érdekében tevékenykedik, megszívlelve a II. Vatikáni Zsinat felhívását: „A katolikus szentírásmagyarázók pedig, és a hittudomány más művelői buzgó együttműködéssel azon fáradozzanak, hogy a szent Tanítóhivatal felügyelete alatt, megfelelő segédeszközökkel úgy tanulmányozzák és mutassák be a szent iratokat, hogy Isten igéjének minél több szolgája nyújthassa gyümölcsöző módon Isten népének az Írás táplálékát, mely megvilágosítja az elmét, erősíti az akaratot és Isten szeretetére gyullasztja a szíveket.” (DV 23) Meggyőződésünk és reményünk, hogy a lectio divina fontos szerepet kaphat az evangelizáció kibontakozásában, hogy a hirdetett örömhír számunkra is örömhír legyen és azt lelkesen másoknak is tovább tudjuk adni, ahogy Ferenc pápa tanítja az Evangelii Gaudium (Az evangélium öröme) kezdetű apostoli buzdításában (vö. EG 11). Öröm megtapasztalni, hogy Isten igéjének szolgálata világi Krisztus-hívőket, szerzeteseket, papokat kapcsol össze.
A segédanyagban és a jelen honlapon az evangéliumi részletet a szentmise olvasmányos könyvében található fordításban közöljük. Ezt követően a lectiót (olvasást) biblikus módon fejtjük ki az alábbi szempontok szerint: 1. A görög szöveg lehetőleg szó szerinti fordítása. 2. A latin (Nova Vulgata) és egyes magyar fordítások közlése. 3. A szöveg behatárolása. 4. Kiválasztott kulcsszavak rövid elemzése. 5. A szakasz kontextuális (szövegkörnyezeti, az adott rész evangéliumon belüli kapcsolódási pontjai szerinti) és kánoni elemzése (az adott epizód kapcsolódási pontjai a Szentírás többi könyvével). 6. Az evangéliumi részlet szó szerinti értelmezése: a szent író mit kívánt elmondani?
A meditatióban (elmélkedésben) az evangéliumi szakasz hatástörténetét vizsgáljuk, vagyis, hogy a szent szöveg mit mondott a Krisztusban hívők számára az évszázadok során, illetve mit tanítottak róla egyes keresztény gondolkodók? A patrisztikus nézőpontban az egyházatyáknak (az első századok keresztény íróinak) az evangéliumi részlethez kapcsolódó gondolatait idézzük vagy összegezzük. Ennek során főleg Aquinói Szent Tamás: „Catena Aurea” című művét, továbbá „A Biblia és az Atyák” című kiadványt, illetve egyéb forrásszövegeket használunk fel. A tanítóhivatali nézőpontban a Katolikus Egyház Katekizmusának és pápai dokumentumoknak az evangéliumi szakaszhoz kapcsolódó tanításaiból gyűjtöttünk össze szemelvényeket. A liturgikus nézőpont során pedig a vasárnapi szentmise igeliturgiájának (első, második olvasmány, zsoltár, alleluja vers), többi imádságának, könyörgéseinek, énekeinek a felolvasott evangéliumhoz fűződő kapcsolatait törekszünk bemutatni. Végül a pedagógiai nézőpont az evangélium témájához illeszkedő irodalmi vonatkozásokat tartalmazza. A fiatalabbak számára a lectio divina iunior dokumentumban találhatunk az evangéliumi szakaszhoz kapcsolódó feladatokat, játékokat.
A contemplatio (szemlélődés) során a választott fénykép az elcsendesedést, az Úr szavának szemlélését kívánja támogatni. Az oratiót (imádságot) a vasárnapi szentmise első könyörgése és egy szerzetesek vagy egy pap által megfogalmazott imádság segíti. Végül a condivisio (megosztás) és az actio (cselekvés) kapcsán néhány személyes gondolatot közlünk az evangéliumi szakasz fényében, hogy Isten írott szava az életünkben is testet öltsön.
