Évközi 11. vasárnap

A mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. (Mk 4,26-34)

† EVANGÉLIUM Szent Márk könyvéből (Mk 4,26-34)

Abban az időben Jézus ezt mondta a tömegnek: „Isten országa olyan, mint amikor az ember magot vet a földbe. Utána akár alszik, akár ébren van, éjjel vagy nappal, a mag kicsírázik és szárba szökken, maga sem tudja hogyan. A föld magától hoz termést: Először szárat, aztán kalászt, majd telt szemet a kalászban. Mikor pedig a termés engedi, az ember mindjárt fogja a sarlót, mert itt az aratás.”
Majd folytatta: „Mihez hasonlítsuk az Isten országát? Milyen példabeszéddel szemléltessük? Olyan, mint a mustármag, amely, amikor elvetik a földbe, kisebb minden más magnál a földön. Mikor azonban elvetik, kikel és minden kerti veteménynél nagyobb lesz. Nagy ágakat hajt, úgyhogy az ég madarai az árnyékában laknak.” Sok hasonló példabeszédben hirdette nekik az igét, mert így tudták megérteni. Példabeszéd nélkül nem szólt hozzájuk. Mikor azonban egyedül volt tanítványaival, mindent megmagyarázott nekik.

OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből (Ez 17,22-24)

Ezt mondja az Úr, az Isten: „Veszek egy hajtást a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról, és elültetem egy igen magas hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el. Ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem és pompás cédrussá fejlődik. Alatta lakik majd mindenféle madár, és ágai árnyékában pihen meg mindenfajta szárnyas.
S akkor megtudja majd a mező minden fája, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát; én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 91,2-3.13-14.15-16) – 5. tónus

Válasz: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.
Előénekes: Jó dolog az Urat dicsérni, * nevednek, ó fölsége éneket zengeni.
Irgalmadat hajnalban hirdetni, * és egész éjszaka hűségedet.
Hívek: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.
E: Virul az igaz, akár a pálma, * s úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában ültették el őket, * Istenünk csarnokában virágzanak.
H: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.
E: Még öregkorukban is gyümölcsöt hoznak, * telve vannak bőséges élettel.
Hogy hirdessék: „Igaz az Isten, * ő a menedékem, hamisság nincsen benne.”
H: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből (2Kor 5,6-10)

Testvéreim!
Bizalom tölt el minket, s nem feledkezünk meg arról, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk az ő kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett.

ALLELUJA – 5. tónus