Húsvét 4. vasárnap

Én vagyok a jó Pásztor (Jn 10,11-18)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 10,11-18)

Abban az időben Jézus így szólt: Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, otthagyja a juhokat, és elfut, amikor látja, hogy jön a farkas. A farkas aztán elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert béres, és nem törődik a juhokkal.
Én vagyok a jó pásztor. Ismerem enyéimet, és enyéim is ismernek engem, – mint ahogy az Atya ismer engem, és én ismerem az Atyát. Életemet adom a juhokért. De más juhaim is vannak, amelyek nem ebből az akolból valók. Ezeket is vezetnem kell. Hallgatni fognak szavamra, és egy nyáj lesz és egy pásztor.
Azért szeret engem az Atya, mert odaadom az életemet, hogy majd ismét visszavegyem. Nem veszi el tőlem senki, magam adom oda, mert van rá hatalmam, hogy odaadjam, és van rá hatalmam, hogy visszavegyem. Ezt a parancsot kaptam Atyámtól.”

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 4,8-12)

Azokban a napokban: Péter a Szentlélektől eltelve így szólt: „Népünk elöljárói és ti vének! Ha ti ma azért hallgattok ki minket – miután egy beteggel jót tettünk –, hogy vajon ő hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy ez az ember annak a názáreti Jézus Krisztusnak a neve által áll itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Ő az a kő, amelyet ti, építők elvetettetek, és mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetünk.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 117,1 és 8-9.21-23.26 és 28cd és 29)  –  6. tónus

Válasz: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad!
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, * mint emberekben bizakodni.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, * mint hatalmasokban reménykedni.
Hívek: A kő, amelyet az építők félredobnak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Hálát adok, mert meghallgattál engem, * te lettél az én szabadítóm.
A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
H: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy. Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Áldott, aki jön az Úr nevében, * az Úr házából megáldunk titeket.
Hálát adok néked, te vagy Istenem, * magasztallak, Istenem, téged.
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
H: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből (1Jn 3,1-2)

Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Azt tudjuk, hogy ha ő megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van.

Alleluja (Jn 10,14) – 8g tónus

Jézus mondja: † „Én vagyok a jó Pásztor, * Ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem.”

A fenti evangéliumi szakaszhoz tartozó lectio divina segédanyag
az alábbi ikonokra kattintva tölthető le:

lectio-divina-pecsi-egyhazmegyelectio-divina-pecsi-egyhazmegyelectio-divina-pecsi-egyhazmegye