Pünkösdvasárnap

Vegyétek a Szentlelket! (Jn 20,19-23)

† EVANGÉLIUM Szent János könyvéből (Jn 20,19-23)

Amikor a hét első napján (húsvétvasárnap) beesteledett, Jézus megjelent a tanítványoknak ott, ahol együtt voltak, pedig a zsidóktól való félelmükben zárva tartották az ajtót. Belépett és így szólt hozzájuk: „Békesség nektek!” Miután ezt mondta, megmutatta nekik a kezét és az oldalát. Az Úr láttára öröm töltötte el a tanítványokat.
Jézus megismételt: „Békesség nektek! Amint engem küldött az Atya, úgy küldelek én is titeket.” E szavak után rájuk lehelt, és így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, az bocsánatot nyer, s akinek nem bocsátjátok meg, az nem nyer bocsánatot.”

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 2,1-11)

Amikor elérkezett Pünkösd napja, ugyanazon a helyen (az emeleti teremben) mindnyájan együtt voltak az apostolok. Hirtelen zúgás támadt az égből, mintha heves szélvihar közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol együtt voltak. Majd lángnyelvek tűntek fel, és szétoszolva leereszkedtek mindegyikükre. Mindannyiukat eltöltötte a Szentlélek, és nyelveken kezdtek beszélni, ahogyan a Lélek indította őket.
Ez idő tájt vallásos férfiak tartózkodtak Jeruzsálemben, minden népből az ég alatt. Amikor ez a zúgás támadt, nagy tömeg verődött össze. Nagy volt a megdöbbenés, mert mindenki a saját nyelvén hallotta, amint beszéltek. Nagy meglepetésükben csodálkozva kérdezgették: „Nem Galileából valók mindnyájan, akik itt beszélnek? Hogyan hallhatja hát őket mindegyikünk a saját nyelvén, amelyben született? Mi, pártusok, médek, elamiták; és Mezopotámiának, Judeának, Kappadóciának, Pontusznak, Ázsiának, Frigiának és Pamfiliának lakói; Egyiptomból, a líbiai Ciréne vidékéről és Rómából való zarándokok; zsidók és prozeliták, krétaiak és arabok: mi mindannyian úgy halljuk, hogy a mi nyelvünkön hirdetik Isten csodás tetteit!”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 103, 1ab és 24ac.29bc-30.31 és 34)  –  8 G. tónus

Válasz: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét. 
Vagy: Alleluja. 8. szám.
Előénekes: Mondj áldást, lelkem, az Úrnak! * Nagy vagy nagyon, én Uram, Istenem.
Mily sokrétű a te műved, Uram! * teremtményeid betöltik a földet.
Hívek: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Vagy: Alleluja.
E: Ha megvonod éltető erődet, * elpusztulnak és a porba térnek.
Ám, ha újra kiárasztod lelkedet, életre kelnek, * és a föld színét megújítod.
H: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Vagy: Alleluja
E: Dicsőség legyen az Úrnak örökkön örökké, * örül az Úr minden művének.
Legyen előtte kedves az énekem, * gyönyörűségemet őbenne találom.
H: Áraszd ránk Lelkedet, Istenünk: * újítsd meg a föld színét.
Vagy: Alleluja 

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiaknak írt első leveléből (1Kor 12,3b-7.12-13)

Testvéreim!
Senki sem mondhatja magától: ,Jézus az Úr!”, csak a Szentlélek által.
A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz. Sokfélék a csodajelek is, de Isten, aki mindenben mindent véghezvisz, ugyanaz. A Lélek ajándékait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.
A test ugyan egy, de sok tagja van. A testnek ez a sok tagja mégis egy test. Így van ez Krisztussal is. Mi ugyanis mindnyájan egy Lélekben egy testté lettünk keresztségünk által: akár zsidók, akár pogányok, akár rabszolgák, akár szabadok vagyunk. Valamennyiünket ugyanaz a Lélek töltött el.

ALLELUJA  – 8 G. tónus

Alleluja! Alleluja!

Jöjj el, Szentlélek Isten, † töltsd el híveid szívét, * és szereteted tüzét gyullaszd föl bennünk!

Alleluja!