Urunk megkeresztelkedése

Urunk megkeresztelkedése (Lk 3,15-16.21-22)

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 3,15-16.21-22)

Abban az időben:
A nép feszülten várakozott. Mindnyájan azon töprengtek magukban, vajon nem János-e a Krisztus. Ezért János így szólt hozzájuk: „Én csak vízzel keresztellek benneteket. De eljön, aki hatalmasabb nálam, akinek saruszíját sem vagyok méltó megoldani. Ő majd Szentlélekkel és tűzzel fog titeket megkeresztelni.
Ekkor történt, hogy amikor a nép keresztelkedni ment, Jézus is megkeresztelkedett. Miközben imádkozott, megnyílt az ég, és a Szentlélek leszállt rá látható alakban, mint egy galamb. Szózat is hallatszott az égből: „Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem.”

OLVASMÁNY Izaiás próféta könyvéből (Iz 40,1-5.9-11)

„Vigasztaljátok meg népemet, vigasztaljátok meg” – ezt mondja Istenetek.
„Szóljatok Jeruzsálem szívéhez és kiáltsátok oda neki: Véget ért szolgaságának ideje, bocsánatot nyert gonoszsága, hiszen kétszeresen sújtotta az Úr keze minden bűnéért.”
Egy hang kiált: „Készítsetek utat az Úrnak a pusztában, egyengessétek Istenünk ösvényét a sivatagon át. Minden völgy emelkedjék föl, minden hegy és halom süllyedjen alá. Ami egyenetlen, váljék egyenessé, és sima úttá, ami göröngyös. Akkor megnyilvánul az Úr dicsősége, és meglátják azt mindenek. Igen, az Úr szája mondta ezt így.”
Menj föl egy magas hegyre, te, ki jó hírt viszel Sionnak, emeld föl erősen hangodat, te, aki jó hírt viszel Jeruzsálemnek. Emeld föl hangodat! Ne félj! Hirdesd Juda városainak:
„Íme, a ti Istenetek! Isten, az Úr, íme, eljön hatalommal, karjával mindent uralma alá vet. Vele van győzelmének jutalma, és színe előtt a bőséges zsákmány. Úgy legelteti nyáját, mint a pásztor. Karjaiba veszi bárányait, ölében hordozza őket, az anyajuhokat pedig nagy gonddal vezeti.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (103,1b-2.3-4.24-25.27-28.29-30) – 8g. tónus

Válasz: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
Előénekes: Uram, Istenem, csodálatos a te nagyságod, * fenségbe és ékességbe öltözöl.
Sugárzó fény a te köntösöd, * kifeszíted az eget, mint egy sátort.
Hívek: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: Vizek fölött áll a te otthonod, † a felhőket fogatul használod, * és tovaszállsz a szelek szárnyán.
Követeddé teszed a szeleket, * és szolgáddá a tüzes villámot.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: Mily számosak a te műveid, Uram, † bölcsességgel alkottál mindent, * teremtményeid betöltik a földet.
Mily nagy és széles a tenger, † megszámlálhatatlan élőlény nyüzsög benne: * kicsiny és hatalmas állatok.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: Mindenek tőled várják, * hogy enniök adj a kellő időben.
Összegyűjtik, amit nekik juttatsz, * megnyitod kezedet, és eltelnek minden jóval.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.
E: De megzavarodnak, ha elfordítod arcodat, * elpusztulnak és a porba térnek, ha megvonod éltető erődet.
Ám, ha újra kiárasztod lelkedet, életre kelnek, * és a föld színét megújítod.
H: Mondj áldást lelkem az Úrnak, * mert csodálatos az ő nagysága.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Tituszhoz írt leveléből (Tit 2,11-14;3,4-7)

Testvéreim! Isten üdvözítő kegyelme megnyilvánult minden ember számára, és arra tanít minket, hogy szakítsunk az istentelenséggel és az evilági vágyakkal. Éljünk becsületesen, buzgón és szentül ezen a világon. Várjuk reményünk boldog beteljesedését: nagy Istenünknek és Üdvözítőnknek, Jézus Krisztusnak dicsőséges eljövetelét. Hiszen ő önmagát adta értünk, hogy minket minden gonoszságtól megváltson, megtisztítson, és jótettekben buzgólkodó, választott népévé tegyen.
Amikor Üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket; nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében.
Bőséggel árasztotta reánk a Szentlelket Jézus Krisztus, a mi Üdvözítőnk által, hogy kegyelmével igaz életet éljünk, és az örök élet reménye legyen osztályrészünk.

ALLELUJA (vö. Lk 3,16) – 4g tónus