Évközi 19. vasárnap

Parancsold meg, hogy a vízen hozzád menjek! (Mt 14,22-33)

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 14,22-33)

Amikor (a kenyérszaporítás után) a tömeg befejezte az étkezést, Jézus mindjárt a csónakba parancsolta tanítványait, hogy amíg ő elbocsátja a tömeget, menjenek át előtte a túlsó partra. Amint elbocsátotta az embereket, fölment a hegyre, hogy egyedül imádkozzék. Közben beesteledett, s ő ott volt egymagában. A csónak pedig már jó pár stádiumnyira eltávolodott a parttól. Hányták-vetették a hullámok, mert ellenszél fújt. Éjszaka a negyedik őrváltás idején Jézus elindult feléjük a víz színén járva. Amikor észrevették, azt hitték, hogy kísértet, és rémületükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket: „Bátorság! Én vagyok! Ne féljetek!” Erre Péter odaszólt neki: „Uram, ha te vagy az, parancsold meg, hogy hozzád menjek a vízen!” Ő azt mondta: „Jöjj!” Péter ki is szállt a csónakból, elindult a vízen, és ment Jézus felé. De az erős szél láttán megijedt, és merülni kezdett. Felkiáltott: „Ments meg, Uram!” Jézus nyomban kinyújtotta kezét, megfogta őt, és így szólt hozzá: „Te kicsinyhitű, miért kételkedtél?” Mikor beszálltak a bárkába, a szél elállt. A csónakban levők pedig leborultak előtte, és így szóltak: „Te valóban az Isten Fia vagy!”

 

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből (1Kir 19,9a.11-13a) 

Illés próféta elérkezett Isten hegyéhez, a Hórebhez. Bement egy barlangba és ott töltötte az éjszakát. Az Úr azt mondta neki: „Menj és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S íme az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a szélviharban. A szélvésznek földrengés lépett a nyomába, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor ezt Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang elé állt.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 84,9ab-10.11-12.13-14)  –  1 D2 tónus

Válasz: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk! 
Előénekes: Hadd halljam, mit mond az én Uram, Istenem, * mert népének és szentjeinek békét ígér.
Az istenfélőkhöz valóban közel az üdvösség, * hogy országukba dicsőség költözzék.
Hívek: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!
E: Irgalom és hűség majd egymásra lelnek, * csókot vált az igazság és a béke.
A földből a hűség kisarjad, * és az igazságosság tekint le az égből.
H: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!
E: Az Úr jóságát megmutatja, * földünk is meghozza termését.
Igazság jár az Úr előtt, * és béke a lába nyomában.
H: Urunk, mutasd meg nekünk irgalmas szívedet, * és üdvösségünket add meg nékünk!

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt  leveléből (Róm 9,1-5)

Testvéreim!
Igazat mondok Krisztusban, nem hazudom. Lelkiismeretem tanúskodik a Szentlélekben, hogy nagy az én szomorúságom és állandó a szívem fájdalma!
Inkább azt kívánnám, hogy magam legyek átok alatt, távol Krisztustól testvéreimért, a test szerint népemből valókért, Izrael fiaiért! Hiszen övék az istenfiúság, a dicsőség, a szövetségek, a törvényadás, az istentisztelet és az ígéretek. Övéik az atyák, és test szerint közülük származik Krisztus, aki mindenek fölött való, mindörökké áldott Isten. Ámen.

ALLELUJA (Zsolt 129,5 )  –  4g. tónus

Alleluja! Alleluja!

Az Úrban remélek, * igéjében bízom.

Alleluja!