Évközi 13. vasárnap
† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 10,37-42)
Abban az időben Jézus ezt mondta apostolainak:
Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám. Aki nem veszi föl a keresztjét és nem követ engem, nem méltó hozzám. Aki megtalálja életét, elveszíti azt, de aki értem elveszíti életét, megtalálja azt.
Aki titeket befogad, engem fogad be, és aki engem befogad, azt fogadja be, aki engem küldött. Aki befogadja a prófétát, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. És aki az igazat befogadja, mert igaz, az az igaznak jutalmát kapja.
S ha valaki csak egy pohár friss vizet ad is e legkisebbek egyikének azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el a jutalma.
OLVASMÁNY a Királyok második könyvéből (2Kir 4,8-11.14-16a)
Történt egy napon, hogy Elizeus próféta elindult és átment Sunembe. Lakott ott egy előkelő asszony, aki meghívta asztalához, s így ahányszor csak átment, mindig betért hozzá enni. Az (asszony) így szólt férjéhez: „Nézd, tudom, hogy Istennek szent embere az, aki mindig betér hozzánk. Rendezzünk hát be neki a tetőn egy kis szobát, tegyünk bele ágyat, asztalt, széket meg mécsest, s ahányszor csak betér hozzánk, ott szálljon meg.”
Történt, hogy Elizeus egy nap megérkezett, betért a fönti szobába és lefeküdt. Aztán így szólt szolgájához, Gehászihoz: „Mi lenne az, amivel viszonzást adhatnék az asszonynak?” Gehászi így válaszolt: „Ó, nincs neki fia, és a férje öreg.” Erre megparancsolta: „Hívd ide!” Odahívta, az megállt az ajtóban. Akkor Elizeus így szólt hozzá: „Egy esztendő elteltével ilyen idő tájt fiút dajkálsz.”
VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 88,2-3.16-17.18-19) – 6. tónus
Válasz: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát. .
Előénekes: Az Úr irgalmáról énekelek örökkön örökké, * hűségedet nemzedékről nemzedékre hirdeti ajkam.
Így szóltál: † „Irgalmam szilárdan áll mindörökké.” * Valóban, a te hűséged erős, miként a mennybolt.
Hívek: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát.
E: Boldog a nép, amely tud ünnepelni, * az ilyen arcod fényében járhat,
Uram. Egész nap örvendeznek nevednek, * és igazságod felmagasztalja őket.
H: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát.
E: Te vagy néped erőssége, * és jóvoltodból emeljük fel fejünket.
Mert a mi pajzsunk az Úrtól van, * és királyunk Izrael Szentjétől.
H: Hadd énekeljem örökké * Urunknak irgalmas jóságát.
SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 6,3-4.8-11)
Testvéreim!
Mi, akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az ő halálában keresztelkedtünk meg. A keresztségben ugyanis eltemetkeztünk vele együtt a halálba, hogy miként Krisztus az Atya dicsőségére feltámadt a halálból, úgy mi is új életre keljünk.
Ha Krisztussal meghaltunk, hisszük, hogy vele együtt élni is fogunk. Tudjuk ugyanis, hogy Krisztus feltámadt a halálból, és többé nem hal meg: a halál nem uralkodik többé rajta. Halálával egyszer s mindenkorra meghalt a bűnnek, de életével Istennek él.
Úgy tekintsétek tehát magatokat, mint akik meghaltatok a bűnnek, és most az Istennek éltek, a mi Urunk Jézus Krisztusban.
ALLELUJA (1Pét 2,9) – 8G. tónus
Alleluja! Alleluja!
Ti mindnyájan választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet vagytok. * Hirdessétek annak erejét, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott meg titeket.
Alleluja!
A fenti evangéliumi szakaszhoz tartozó lectio divina segédanyag
az alábbi ikonokra kattintva tölthető le*:
Az EPUB és MOBI formátumú dokumentumokat
az ingyenes PocketBook Reader aplikációval teszteltük.
