Advent 2. vasárnap

Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit! (Lk 3,1-6)

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 3,1-6)

Tibériusz császár uralkodásának tizenötödik esztendejében történt: Poncius Pilátus volt Judea helytartója. Galileának Heródes volt a negyedes fejedelme, testvére, Fülöp meg Itureának és Trachonitisz tartományának, Lizániász pedig Abilinának volt a negyedes fejedelme, Annás és Kaifás főpapok idejében az Úr szózatot intézett Jánoshoz, Zakariás fiához a pusztában.
S ő bejárta a Jordán egész vidékét, hirdette a bűnbánat keresztségét a bűnök bocsánatára, ahogy meg van írva Izajás próféta beszédeinek könyvében:

„A pusztába kiáltónak ez a szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit. A völgyeket töltsétek fel, a hegyeket, halmokat hordjátok el. Ami görbe, legyen egyenessé, a göröngyös változzék sima úttá, és minden ember meglátja az Isten üdvösségét.”

OLVASMÁNY Báruk próféta könyvéből (Bár 5,1-9)

Véget ér a fogság: boldog élet várja Isten népét.
Jeruzsálem, vesd le a gyász és az ínség ruháját, öltözzél annak a dicsőségnek díszébe, amelyet Isten ad neked mindörökre.
Öltsd fel Isten igazságának köntösét, s tedd fejedre az Örökkévaló dicsőségének koronáját, mert az Isten ismertté teszi fényességedet mindenütt az ég alatt.
Isten ezt a nevet adja neked örökre: „Igazságosság békéje”, „jámborság dicsősége”.
Kelj fel, Jeruzsálem, állj a magaslatra, és tekints keletre! Nézd, miként gyűlnek egybe fiaid, napkelettől napnyugatig a Szent (Isten) szavára, és ujjonganak, mert Isten megemlékezett róluk.
Gyalog mentek el, ellenség hajtotta őket, de Isten mindnyájukat visszavezeti hozzád, olyan pompával hozzák majd őket, mint királyi sarjakat.
Mert elhatározta Isten, hogy alacsonnyá teszi a magas hegyeket és az örök bérceket. A föld színéig betölti a völgyeket, hogy bizton haladhasson Izrael Isten dicsősége alatt.
Az erdők és az illatos fák Isten parancsára mind árnyékot nyújtanak Izraelnek. Isten vezeti majd népét örömben, dicsőségének fényében, s kíséretül adja nekik irgalmát és igazságosságát.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 125,1-2ab.2cd-3.4-5.6) – 8g tónus

Válasz: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
Előénekes: Midőn az Úr hazahívta Sionnak foglyait, * olyanok voltunk, mint akik álmodnak.
Megtelt akkor örömmel az ajkunk, * és a nyelvünk ujjongással.
Hívek: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
E: Akkor így beszéltek a nemzetek: *„Az Úr nagy dolgot művelt vélük.”
Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
H: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
E: Fordítsd, Uram, jóra sorsunkat, * amint megárasztod délen a folyókat.
Akik könnyek között vetnek, * majd ujjongva aratnak.
H: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.
E: Sírva viszik a magot, mikor vetni indulnak, * de ujjongva jönnek, jönnek és hozzák kévéiket.
H: Hatalmas dolgot művelt az Úr vélünk, * azért szívből ujjongunk.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a filippiekhez írt leveléből (Fil 1,4-6.8-11)

Testvéreim! Mindig, minden imádságomban örömmel emlékezem meg mindnyájatokról, mert az első naptól mindmáig közösséget vállaltatok az evangéliummal. Ezért bízom benne, hogy aki megkezdte bennetek a jót, Krisztus Jézus napjára be is fejezi.
Isten a tanúm, mennyire vágyakozom mindnyájatok után Krisztus Jézus szeretetében. Könyörgök is azért, hogy szeretetetek egyre jobban gyarapodjon a helyes ismeretben és a teljes megértésben, hogy el tudjátok dönteni, mi a helyes. Akkor tiszták és feddhetetlenek lesztek Krisztus napjára, s bővelkedni fogtok az igaz élet gyümölcsében, amelyet Jézus Krisztus szerzett, Isten dicsőségére és tiszteletére.

Alleluja (Lk 3,4.6) – 5. tónus