Évközi 5. vasárnap

Ti vagytok a világ világossága (Mt 5,13-16)

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 5, 13-16)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Ti vagytok a föld sója. De ha a só ízét veszti, mivel sózzák meg? Nem való az egyébre, mint hogy kidobják, s eltapossák az emberek. Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni. Lámpát sem azért gyújtanak, hogy a véka alá rejtsék, hanem a lámpatartóra teszik, hogy világítson mindenkinek a házban. Úgy világítson a ti világosságtok az emberek előtt, hogy látva jótetteiteket, magasztalják mennyei Atyátokat!”

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 58,7-10)

Oszd meg az éhezővel kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől!
Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a kísérőd. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Íme, itt vagyok!
Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 111,4-5.6-7.8a és 9) – 6. tónus

Válasz: Az igaz ember világít, * mint fény a sötétségben.
Előénekes: Az igaz világít, mint fény a sötétségben, * igazságos, jóságos és irgalmas.
Boldog ember, aki irgalmas, † és szívesen ad kölcsön, * aki a törvény szerint intézi minden dolgát.
Hívek: Az igaz ember világít, * mint fény a sötétségben.
E: Nem tántorodik meg soha, * az igaz emléke örökké megmarad.
Rossz hírtől nem kell félnie, * szíve nyugodt, mert az Úrban bízik.
H: Az igaz ember világít, * mint fény a sötétségben.
E: Szíve erős, nem ismer félelmet, * bőséges adományt oszt a szegénynek.
Igazsága megmarad örökre, * feje dicsőségesen felemelkedik.
H: Az igaz ember világít, * mint fény a sötétségben.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1Kor 2,1-5)

Testvéreim!
Amikor nálatok jártam, nem választékos beszéddel vagy emberi bölcsességgel akartam hirdetni nektek Isten titkát. Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.
Gyöngeségem tudatában félve és nagyon elfogódva mentem hozzátok. Tanításom és igehirdetésem ezért nem a bölcsesség elragadó szavaiból állt, hanem a lélek és az erő bizonyságából, hogy hiteteknek ne emberi bölcsesség, hanem Isten ereje legyen az alapja.

ALLELUJA (Jn 8,12 ) – 4g tónus