Advent 4. vasárnap

Íme, a Szűz gyermeket fogan (Mt 1,18-24)

† EVANGÉLIUM Szent Máté könyvéből (Mt 1,18-24)

Jézus Krisztus születése így történt:
Anyja, Mária, jegyese volt Józsefnek. Mielőtt azonban egybekeltek volna, kitűnt, hogy Mária gyermeket fogant méhében a Szentlélektől. A férje, József igaz ember volt, nem akarta őt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt: „József, Dávid fia, ne félj attól, hogy feleségül vedd Máriát, mert a benne fogant élet a Szentlélektől van. Fia születik majd, akit Jézusnak nevezel, mert ő váltja meg népét bűneitől.”
Mindez pedig azért történt, hogy beteljesedjék, amit az Úr a próféta által mondott:
Íme, a Szűz gyermeket fogan és fiút szül,
és az Emmánuel nevet adják neki,
ami azt jelenti: „Velünk az Isten”.
Amikor József felébredt álmából, úgy cselekedett, amint az Úr angyala megparancsolta neki. Magához vette feleségét.

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 7,10-14)

Azokban a napokban:
Így szólt az Úr Acház királyhoz: „Kérj magadnak jelet az Úrtól, a te Istenedtől, akár az alvilág mélységeiből, akár felülről a magasból.” De Acház így válaszolt: „Nem kérek jelet, és nem kísértem az Urat.” Erre Izajás próféta azt mondta: „Halljátok hát, Dávid háza! Nem elég nektek, hogy próbára teszitek az emberek türelmét, még az én Istenem türelmét is próbára teszitek? Ezért az Úr maga ad nektek jelet: Íme, a szűz fogan, fiút szül, és Emmánuelnek nevezi, ami annyit jelent: Velünk az Isten.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 23,1-2.3-4ab.5-6)  –  5. tónus

Válasz: Urunk, Istenünk érkezik: * ő a dicsőség királya.
Előénekes: Az Úré a föld és ami betölti, * a földkerekség és minden lakója.
Alapjait ő ágyazta tengerek mélyébe, * s a vizek árján ő tartja szilárdan.
Hívek: Urunk, Istenünk érkezik: * ő a dicsőség királya.
E: Ki mehet föl az Úr hegyére, ki állhat meg az ő szent helyén?
Aki ártatlan kezű, tiszta szívű, * akinek az esze nem jár csaláson.
H: Urunk, Istenünk érkezik: * ő a dicsőség királya.
E: Az nyer áldást az Úrtól, * és megigazulást üdvözítő Istenétől.
Ez az istenkeresők népe, * amely arcát kutatja Jákob Istenének.
H: Urunk, Istenünk érkezik: * ő a dicsőség királya.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a rómaiakhoz írt leveléből (Róm 1,1-7)

Testvéreim!
Pál, Krisztus Jézus szolgája és meghívott apostola köszönt benneteket!
Isten kiválasztott az ő evangéliumának hirdetésére, amelyet prófétái által a szent iratokban előre megígért, Fiáról, Jézus Krisztusról, a mi Urunkról. Ő test szerint Dávid nemzetségéből származott, a szentség Lelke szerint azonban a halálból való feltámadásával az Isten hatalmas Fiának bizonyult. Általa nyertük el a kegyelmet és az apostoli küldetést, hogy neve dicsőségére munkálkodjunk a hitért minden nép között. Ezek közé tartoztok ti is, akiket Jézus Krisztus meghívott. Üdvözlöm (Rómában) mindazokat, akiket az Isten szeret és a szentségre hívott. Kegyelem nektek és békesség Atyánktól, az Istentől, és Urunktól, Jézus Krisztustól.

Alleluja (Mt 1,23) – 5. tónus

Alleluja! Alleluja!

Íme, anya lesz a Szűz, és fia születik. * Fiának neve Emmánuel, vagyis „Velünk az Isten”.

Alleluja!