OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 12,1-11)

Amikor Jeruzsálemben kitört az első keresztényüldözés, Heródes király elfogatta az Egyház néhány vezetőjét, hogy ártson nekik. János testvérét, Jakabot karddal kivégeztette. Amikor látta, hogy ezzel megnyerheti a zsidók tetszését, elhatározta, hogy Pétert is elfogatja.
A kovásztalan kenyér ünnepét ülték. Elfogatta, börtönbe záratta és rábízta négy, egyenként négy katonából álló csapatra, hogy őrizzék. Az volt a szándéka, hogy húsvét után a nép elé vezetteti.
Míg Pétert fogva tartották a börtönben, az Egyház szüntelen imádkozott érte Istenhez. Azon az éjszakán, amikor Heródes elő akarta őt vezettetni, Péter két katona között aludt, kettős lánccal megbilincselve. A bejáratnál pedig őrök vigyázták a börtönt. Egyszerre megjelent az Úr angyala, és a helyiséget fény árasztotta el. Az angyal megütötte Péter oldalát, és felébresztette: „Kelj fel, gyorsan!” Erre a láncok lehulltak a kezéről. Azután az angyal így folytatta: „Csatold fel övedet, és vedd fel saruidat!” Amikor megtette, az angyal ezt mondta: „Vedd magadra köpenyedet, és kövess!”
Péter elindult és követte, de nem tudta, hogy valóság-e az, amit az angyal tesz vele. Azt gondolta, hogy látomása van. Átmentek az első őrségen, majd a másodikon is, aztán eljutottak a város felé nyíló vaskapuhoz. Az magától kinyílt előttük. Kint még végigmentek az egyik utcán, és ott az angyal hirtelen eltűnt mellőle.
Amikor Péter föleszmélt, így szólt: „Most már biztosan tudom, hogy az Úr elküldte angyalát, és kiszabadított Heródes király kezéből és mindabból, amiben a zsidó nép reménykedett.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 33,2-3.4-5.6-7.8-9)  –  4g tónus

Válasz: Az Úr kiragadott engem * minden rettegésből!
Előénekes: Minden időben áldom az Urat, * dicséretét szüntelenül zengi ajkam.
Lelkem az Úrban dicsekszik, * hallják meg ezt a szelídek és örvendezzenek.
Hívek: Az Úr kiragadott engem * minden rettegésből!
E: Magasztaljátok az Urat énvelem, * dicsőítsük az ő nevét mindnyájan.
Kerestem az Urat, és ő meghallgatott engem, * és kiragadott minden rettegésből.
H: Az Úr kiragadott engem * minden rettegésből!
E: Megvilágosultok, ha az Úrra néztek, * és arcotokat nem éri szégyen.
Az Úr meghallgatta a szegényt, aki hozzá kiáltott, * és minden szorongatásából kiszabadította.
H: Az Úr kiragadott engem * minden rettegésből!
E: Az Úr angyala minden istenfélőt körülsáncol, * és megszabadítja őt.
Ízleljétek és lássátok, milyen édes az Úr, * boldog az az ember, aki őbenne bízik.
H: Az Úr kiragadott engem * minden rettegésből!

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak Timóteushoz írt második leveléből (2Tim 4,6-8.17-18)

Kedves Fiam!
Az én véremet nemsokára kiontják áldozatul. Eltávozásom ideje közel van. A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam, a hitet megtartottam. Készen vár rám az igazság győzelmi koszorúja, amelyet az Úr, az igazságos Bíró megad nekem azon a napon. De nemcsak nekem, hanem mindenkinek, aki örömmel várja az ő eljövetelét.
Mellém állt ugyanis az Úr és erőt öntött belém, hogy befejezzem az evangélium hirdetését, és tudomást szerezzen róla minden pogány. Így megmenekültem az oroszlán torkából. Sőt, az Úr ezután is megszabadít minden gonosz cselvetéstől és átment mennyei országába. Dicsőség legyen neki mindörökké! Ámen.

ALLELUJA (Mt 16,18)  –  7b tónus

Alleluja! Alleluja!

Te Péter vagy, és e sziklára építem Egyházam, * s a pokol kapui nem vesznek erőt rajta.

Alleluja!

OLVASMÁNY a Királyok első könyvéből (1Kir 19,16b.19-21)

Illés próféta élete vége felé parancsot kapott az Úrtól: „Kend fel magad helyett prófétává Elizeust, Safát fiát (Ábel-Melochából).
Akkor elment Illés, találkozott Safát fiával, Elizeussal. Éppen szántott, tizenkét pár ökör haladt előtte, maga pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá és rávetette köntösét. Elizeus otthagyta az ökröket, Illés után szaladt, és így szólt: „Engedd, hadd adjak előbb búcsúcsókot apámnak meg anyámnak, aztán követlek.” Ő azt mondta neki: „Menj csak, de térj vissza! És ne feledd, hogy milyen feladattal bíztalak meg téged!”
Azzal Elizeus elment, fogta a pár ökröt, feláldozta, majd az ökrök ekéjének fáján megfőzte a húst, és odaadta az embereknek, hogy megegyék. Azután elindult, Illés nyomába szegődött, és szolgája lett.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 15,1-2a és 5.7-8.9-10.11 )  –  1D2 tónus

Válasz: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
Előénekes: Istenem, oltalmazz engem, mert én benned bízom, * azt mondom Uramnak: „Istenem te vagy nékem.”
Isten az én osztályrészem és sorsom kelyhe, * örökségemet tőle várom.
Hívek: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Áldom az Urat, mert tanácsot adott nékem, * éjjel-nappal erre tanít szívem mélye.
Mindenkor Istent tartom szemem előtt, * jobbomon ő áll, semmitől sem félek.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Örvend a szívem és dalt zeng a lelkem, * sőt testem is megnyugszik bízva.
Mert nem hagyod lelkem az alvilág mélyén, * és testemnek romlás nem árthat.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.
E: Megmutatod nekem az élet útját, * és a végtelen boldogságot, midőn szent orcád látom.
Gyönyörűségre hívtál engem, * jobbod mellett szünet nélkül.
H: Te vagy, Uram, Istenem * örökségem és osztályrészem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből (Gal 5,1.13-18)

Testvéreim! A szabadságot Krisztus szerezte meg nekünk. Álljatok tehát szilárdan, és ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak titeket.
Testvéreim, a meghívástok szabadságra szól, csak ne éljetek vissza a szabadsággal a test javára, hanem szeretettel szolgáljatok egymásnak. Mert az egész törvény ebben a mondatban teljesedik be: „Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.” De ha egymást marjátok és rágjátok, vigyázzatok, nehogy felfaljátok egymást.
Kérlek tehát benneteket, hogy lélek szerint éljetek, s akkor nem teljesítitek a test kívánságait. A test ugyanis a lélek ellen tusakodik, a lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek. Vezessen benneteket a (Szent)lélek, akkor nem vagytok alávetve a törvénynek.

ALLELUJA (1Sám 3,9; Jn 6,68c)  –  5c tónus

Alleluja! Alleluja!

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád, * örök életet adó igéid vannak.

Alleluja!

Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!
Táplálkozzatok tejével, lakjatok jól vigaszt nyújtó keblén, és teljetek el gyönyörűséggel csodálatos gazdagságából. Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot, és mint kiáradt patakot, a nemzetek dicsőségét. Tejjel táplálnak, karjukon hordoznak és térdükön becéznek titeket.
Amint az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztallak én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Ennek láttán örülni fog szívetek; Csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak: Szolgáinak az Úr megmutatja segítő kezét.

Válasz: Minden föld Istent dicsérje.
Előénekes: Minden föld dicsérje az Istent, * dicső nevének zsoltárt zengjetek!
Hívek: Minden föld Istent dicsérje.
E: Magasztaló énekkel mondjátok Istennek: * „Mily csodásak a te műveid!”
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Az egész föld imádjon és magasztaljon téged, * nevedet zsoltárral dicsérje!
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, * csodálatos, amit az emberekért végbe vitt.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Szárazfölddé tette a tengert, * gyalogszerrel keltek át a vízen.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Örvendezzünk tehát őbenne, * mert hatalmával uralkodik mindörökké.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Jertek ide mind, és halljátok, † kik félitek az Istent, * elmondom, mily nagy dolgot tett vélem.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, * és nem vonta meg tőlem irgalmát.
H: Minden föld Istent dicsérje.

Testvéreim! Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.
Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

Alleluja! Alleluja!

Szívetekben uralkodjék Krisztus békéje, * Krisztus tanítása töltsön el titeket gazdagon.

Alleluja!

OLVASMÁNY Mózes ötödik könyvéből (MTörv 30,10-14)

Mózes egy alkalommal így beszélt a néphez:
„Engedelmeskedj az Úr, a te Istened szavának, és tartsd meg a parancsokat és rendelkezéseket, amelyek e törvénykönyvben írva vannak. Térj meg szíved, lelked mélyéből az Úrhoz, a te Istenedhez.
Ez a törvény, amelyet ma adok neked, nem túlságosan nehéz, és nem is elérhetetlen számodra. Nem az égben van, hogy azt mondhatnád: »Ki hatol fel érte az égbe, ki hozza le és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« De a tengeren túl sincs, hogy azt mondhatnád: »Ki kel át érte a tengeren, ki hozza el és hirdeti, hogy hozzá szabhassuk tetteinket?« Egészen közel van hozzád a törvény, a szádban és a szívedben, így hozzá szabhatod tetteidet.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 18,8.9.10.11)  –  2. tónus

Válasz: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
Előénekes: Tökéletes az Úr törvénye, * megújítja a lelket.
Az Úr tanúságában bízhatunk, * bölcsességet ad a kicsinyeknek.
Hívek: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
E: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
Az Úr parancsa világos, * fényt nyújt a szemnek.
H: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
E: Az Úr félelme tiszta, * örökké megmarad.
Az Úr ítéletei igazak, * és mind egyaránt jogosak.
H: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.
E: Értékesebb az aranynál, * és a legdrágább drágakőnél.
Édesebb a méznél, * a csorduló lépes méznél.
H: Az Úr végzése igaz, * megvidámítja a szívet.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 1,15-20)

Testvéreim! Jézus Krisztus a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Minden általa és érte lett teremtve. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn.
Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy a kereszten kiontott vérével békességet szerzett mindenkinek.

ALLELUJA (1Sám 3,9; Jn 6,68c)  –  5c tónus

Alleluja! Alleluja!

Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád, * örök életet adó igéid vannak.

Alleluja!

OLVASMÁNY a Teremtés könyvéből (Ter 18,1-10a)

Egy alkalommal az Úr megjelent Ábrahámnak Mamre terebintjénél, amikor az a déli forróság idején sátra bejáratánál ült. Ábrahám fölemelte szemét, és íme, három férfi állt előtte. Mihelyt meglátta őket, a sátor bejáratától eléjük sietett, földig meghajolt, és így szólt: „Uram, ha kegyelmet találtam színed előtt, ne kerüld el szolgádat. Mindjárt hoznak egy kis vizet. Mossátok meg lábatokat, és telepedjetek le a fa alatt. Én pedig hozok egy falat kenyeret, hogy felüdítsétek magatokat, aztán tovább mehettek. Hiszen ezért ejtettétek útba szolgátokat.” Azok így válaszoltak: „Tedd, amit mondtál.”
Ábrahám besietett a sátrába Sárához, és így szólt: „Végy gyorsan három adag lisztet, keleszd meg, és süss lepényt!” Azután kiment Ábrahám az állatokhoz, kiválasztott egy fiatal és erős borjút, és odaadta a szolgának, hogy sietve készítse el. Majd tejet és vajat hozott, meghozta az elkészített borjút is, és eléjük tette. Míg ettek, ő ott állt mellettük a fa alatt.
Azok megkérdezték: „Hol van a feleséged, Sára?” Ezt válaszolta: „Itt a sátorban.” Akkor az Úr így szólt: „A jövő évben ez idő tájt visszajövök, feleségednek, Sárának addigra már fia lesz.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 14,2-3a.3cd-4ab.5 )  –  5. tónus

Válasz: Uram, ki lakhat * a te hajlékodban?
Előénekes: Aki bűn nélkül éli életét, * és helyesen cselekszik.
Aki igazat gondol szívében, * kinek rágalmat nem beszél szája.
Hívek: Uram, ki lakhat * a te hajlékodban?
E: Aki felebarátjának nem tesz rosszat, * aki nem gyalázza embertársát.
Aki a gonoszt semmibe veszi, * de tiszteli az istenfélőt.
H: Uram, ki lakhat * a te hajlékodban?
E: Aki pénzét uzsorára nem adja, * és vesztegetést nem fogad el az ártatlan ellen.
Aki így éli életét, * soha meg nem rendül.
H: Uram, ki lakhat * a te hajlékodban?

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 1,24-28)

Testvéreim! Örömmel szenvedek értetek, és testemben kiegészítem azt, ami még hiányzik Krisztus szenvedéséből az ő testének, az Egyháznak javára.
Ennek lettem a szolgája abból az Istentől értetek kapott hivatásnál fogva, hogy az Isten szavát érvényre juttassam: Azt a titkot, amely korszakok és nemzedékek óta rejtve volt, s amelyet most szentjeinek kinyilatkoztatott. Velük akarta megismertetni az Isten, milyen fönséges gazdagságot rejt a pogányok számára ez a titok: Krisztus a megdicsőülés reménye bennetek.
Őt hirdetjük, amikor intünk és a teljes bölcsesség birtokában tanítunk mindenkit, hogy minden embert tökéletessé tegyünk Jézus Krisztusban.

ALLELUJA (Vö. Lk 8,15)  –  5. tónus

Alleluja! Alleluja!

Boldogok, akik jó szívvel fogadják Isten igéjét, * és állhatatosságukkal gyümölcsöt teremnek.

Alleluja!

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből (Ter 18,20-32)

Ábrahámnak megjelent az Úr, és így szólt hozzá: „Szodoma és Gomorra bűne már égbe kiált, és igen súlyossá lett. Lemegyek hát, és megnézem, hogy valóban úgy viselkedtek-e, ahogyan hozzám szállt az ellenük szóló panasz szava, vagy sem; tudni akarom.”
Ekkor az Úr kíséretében levő két férfi Szodoma felé indult, de Ábrahám megállt az Úr előtt. Azután Ábrahám közelebb lépett, és megszólalt: „Valóban el akarod pusztítani az igazakat a gonoszokkal? Talán ötven igaz is akad a városban. Igazán a vesztüket akarod? Nem kegyelmezel meg inkább a helységnek az ötven igazért, aki ott lakik? Távol legyen tőled, hogy az igazakat megöld a gonoszokkal együtt, és az igazaknak meg a gonoszoknak így egyenlő legyen a sorsuk. Ez nem méltó hozzád! Te az egész föld bírája, ne tennél igazságot?!”
Az Úr így válaszolt: „Ha ötven igazat találok Szodoma városában, értük megkegyelmezek az egész helységnek.”
Ábrahám folytatta és így szólt: „Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, ámbár csak por és hamu vagyok. Lehet, hogy öt még hiányzik az ötven igazhoz. Az öt miatt elpusztítod az egész várost?” Az Úr így válaszolt: „Nem pusztítom el, ha legalább negyvenöt igazat találok benne.”
Erre Ábrahám folytatta beszédét: „De lehet, hogy csak negyven van.” Az Úr ezt felelte: „Negyven miatt sem fogom megtenni.”
Ő újra így szólt: „Ne haragudj, Uram, ha beszélek, de lehet, hogy csak harmincan lesznek.”
Ezt válaszolta: „Ha harmincat találok, akkor sem teszem meg.” Ábrahám aztán újra szólt: „Nos, ha már egyszer bátorkodtam Urammal beszélni: Mi lesz, ha csak húszat találsz?”
Az Úr így felelt: „Húszért is megkímélem.”
Ő folytatta: „Ne haragudj rám, Uram, ha még egyszer szólok: Lehet, hogy csak tízen vannak.” Ezt válaszolta: „Tíz kedvéért is megkímélem a várost.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 137,1-2a.2bc-3.6-7ab.7c-8 )  –  12. tónus

Válasz: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
Előénekes: Ünnepellek, Uram, szívem mélyéből, * mert meghallgattad ajkam igéit.
Angyalaid előtt zsoltárt éneklek, * szent templomodban arcra borulok.
Hívek: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
E: Szent nevedet mindig megvallom, * irgalmadért és igaz voltodért.
Amely napon hozzád kiáltok, hallgass meg engem, * gyarapítsd az erőt lelkemben.
H: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
E: Valóban fölséges az Úr: † az alázatosnak gondját viseli, * messziről felismeri, kik a gőgösök.
Örökké tart, Uram, a te irgalmad: * ne vesd meg kezed alkotásait.
H: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.
E: Megszabadít engem a te jobb kezed, * az Úr javamra dönti el ügyem.
Örökké tart, Uram, a te irgalmad, * ne vesd meg kezed alkotásait.
H: Amely napon hozzád kiáltok, * hallgass meg engem, Istenem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 2,12-14)

Testvéreim! A keresztségben Jézus Krisztusba temetkeztetek el, és benne fel is támadtatok annak az Istennek az erejébe vetett hit által, aki őt a halálból feltámasztotta.
Titeket tehát, akik bűneitek és testi körülmetéletlenségetek következtében halottak voltatok, vele együtt életre keltett. Megbocsátotta minden bűnünket. A következményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

ALLELUJA (Vö. Róm 8,15bc)  –  12. tónus

Alleluja! Alleluja!

A fogadott fiúság Lelkét kaptátok, * általa szólítjuk Istent Atyának.

Alleluja!

OLVASMÁNY a Prédikátor könyvéből (Préd 1,2;2,21-23)

Minden hiábavalóság, mondja a Prédikátor, csupa hiábavalóság. Minden csak hiábavalóság. Hisz jó néhány ember munkálkodott bölcsen, okosan és sikerrel, azután át kellett engednie szerzeményét olyannak, aki mit sem fáradt érte. Ez is hiábavalóság és nagy baj!
Igen, mi haszna van az embernek sok-sok fáradozásából és törekvéséből, amellyel emésztette magát életében? Valóban: minden napja csupa szenvedés, és minden tevékenysége csak bosszúság. Szíve még éjjel sem tud megnyugodni. Ez is hiábavalóság!

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 89,3-4.5-6.12-13.14 és 17)  –  4g tónus

Válasz: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
Előénekes: Te a halandót ismét porrá teszed, * így szólsz: „Térjetek vissza, emberek fiai.”
A te szemedben ezer év akár a tegnap, * úgy tűnik tova, mint egy őrtállás éjszaka.
Hívek: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Te elragadod őket, * olyanok lesznek, mint a hajnali álom.
Mint a fű, mely reggel kisarjad és fölvirul, * de estére lefonnyad és elszárad.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Taníts meg számotvetni napjaink sorával, * hogy bölcsességre neveljük szívünket.
Térj hozzánk, Urunk, meddig vársz még? * Légy könyörületes szolgáidhoz!
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.
E: Áraszd ránk irgalmadat, * hogy mindenkor örvendjünk és ujjongjunk.
Ragyogjon fölöttünk Urunknak, Istenünknek jósága, † áldott legyen kezünk minden műve, * kísérje áldásod kezünk minden munkáját.
H: Uram, menedékünk lettél * nemzedékről nemzedékre.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a kolosszeiekhez írt leveléből (Kol 3,1-5.9-11)

Testvéreim! Krisztussal együtt ti is feltámadtatok. Keressétek tehát azt, ami odafönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Az égiekre irányuljon figyelmetek, ne a földiekre.
Hiszen meghaltatok, és életetek Krisztussal az Istenben van elrejtve. Amikor azonban Krisztus, a mi életünk, újra megjelenik, vele együtt ti is megjelentek a dicsőségben.
Fojtsátok el tehát tagjaitokban, ami földies: a paráznaságot, a tisztátalanságot, az érzéki vágyakat, a bűnös kívánságokat és a kapzsiságot, ami nem más, mint bálványimádás.
Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt, és öltsétek föl az újat, aki állandóan megújul Teremtőjének képmására a teljes megismerésig. Itt már nincs görög vagy zsidó, körülmetélt vagy körülmetéletlen, barbár vagy szittya, szolga vagy szabad, hanem Krisztus a minden, és ő van mindenben.

ALLELUJA (Mt 5,3)  –  1D2 tónus

Alleluja! Alleluja!

Boldogok a lélekben szegények, * mert övék a mennyek országa.

Alleluja!

OLVASMÁNY  a Bölcsesség könyvéből (Bölcs 18,6-9)

Az Egyiptomból való kivonulás éjszakája nem érte váratlanul atyáinkat, mert hittek, Uram, a te esküvel megerősített ígéreteidnek. Így bátran néztek az események elébe. Bizalommal várta néped az igazak szabadulását és a gonosz ellenség vesztét.
Amivel ugyanis az ellenséget sújtottad, azzal minket felmagasztaltál, amikor hívtál bennünket. Mert titokban áldozták fel a bárányt a dicső atyák buzgó fiai, és egy szívvel-lélekkel kötelezték el magukat az isteni törvénynek, hogy szent őseink egyformán osztoznak a közös javakban és a közös veszélyekben, s már előre rázendítettek az atyák hálaénekeire.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 32,1 és 12.18-19.20.22)  –  5. tónus

Válasz: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
Előénekes: Örvendezzetek, igazak, az Úrban, * a szentekhez dicséret illik.
Boldog a nemzet, amelynek az Úr az Istene, * a nép, amelyet örökségül választott magának.
Hívek: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, * akik bíznak az ő irgalmában.
Megmenti lelküket a haláltól, * és táplálja őket éhínség idején.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökségül választott magának.
E: Az Úrra hagyatkozik a lelkünk, * ő a segítőnk és ő a mi oltalmunk.
Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
H: Boldog az a nemzet; * melyet az Úr örökségül választott magának.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 11,1-2.8-19)

Testvéreim! A hit szilárd bizalom abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk. Őseink ebből merítettek bizonyosságot.
Ábrahám hitből engedelmeskedett a hívásnak, hogy költözzék arra a vidékre, amelyet örökségül kellett kapnia. Elindult anélkül, hogy tudta volna, hová megy.
Hittel telepedett le az ígéret földjén, idegen országban. Sátorban lakott Izsákkal és Jákobbal, akik ugyanazt az ígéretet örökölték. Várta ugyanis azt a szilárd alapokon nyugvó várost, amelyet majd az Isten tervez és épít.
Sára is a hitében kapta az erőt, hogy előrehaladott kora ellenére anya lehessen, mert hűségesnek tartotta azt, aki az ígéretet tette. Ezért ettől az egytől, noha már nem volt fiatal, annyian származnak, mint az égen a csillag vagy mint a tengerpart megszámlálhatatlan fövenye.
Hitben hunytak el ők mind, de anélkül, hogy az ígéret teljesedését megérték volna; csak messziről látták és üdvözölték, elismerve, hogy vándorok és jövevények a földön. Akik így beszélnek, megvallják, hogy hazát keresnek.
Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre. De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik.
Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Kész volt feláldozni egyszülöttjét, ő, aki ígéretképpen kapta, és hallotta: „Izsák által lesznek utódaid.” Biztosra vette, hogy az Isten képes a halottakat is feltámasztani. Ezért vissza is kapta, mintegy előképül.

ALLELUJA (Mt 24,42a.44)  –  2. tónus

Alleluja! Alleluja!

Virrasszatok és álljatok készen, * mert nem tudjátok, hogy az Emberfia mikor érkezik.

Alleluja!

OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből (Jer 38,4-6.8-10)

Amikor Jeremiás próféta megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, a vezető emberek így szóltak a királyhoz: „Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szántszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.”
Cidkija király így válaszolt: „Hiszen a kezetekben van: a király semmit sem tehet ellenetek.” Erre megfogták Jeremiást, és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van. Kötélen engedték le a verembe, amelyben nem volt víz, csak sár, és így Jeremiás belesüppedt a sárba.
Akkor Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje, kijött a palotából, és így szólt a királyhoz: „Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott éhen haljon, hiszen úgysincs kenyér a városban.”
Erre a király ezt a parancsot adta szerecsen rabszolgájának (a kusita Ebed-Melechnek): „Végy magad mellé harminc embert, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 39,2.3.4.18)  –  7b tónus

Válasz: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
Előénekes: Várva vártam az Urat, * és ő lehajolt hozzám.
Hívek: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Meghallgatta kiáltásom, * a nyomorúság verméből és mocsarából kivont engem.
Lábamat sziklára állította, * és megszilárdította lépteimet.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Új éneket adott ajkamra, * Istenünknek zengő énekét.
Megrettenve látják azt sokan, * és eltelnek az Úr iránt bizalommal.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Én nyomorult és szegény vagyok, * de az Úr gondomat viseli.
Te vagy segítőm és szabadítóm, * én Istenem, ne késlekedjél.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 12,1-4)

Testvéreim! Mi, akiket a tanúknak koszorúja övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a kereszthalált, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

ALLELUJA (Jn 10,27)  –  1D2 tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † „Juhaim hallgatnak szavamra, * ismerem őket és nyomomban járnak.”

Alleluja!

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 66,18-21)

Ezt mondja az Úr:
„Ismerem cselekedeteiket és gondolataikat: eljövök, hogy összegyűjtsek minden népet és nyelvet. Eljönnek majd, és meglátják dicsőségemet. Jelet adok nekik; és azok közül, akik megszabadultak, elküldök néhányat a nemzetekhez: Tarzisz, Put, Lud, Mosek, Ros, Tubál és Jáván népéhez, a távoli szigetekre: azokhoz, akik soha nem hallottak rólam, és nem látták dicsőségemet.
Visszahozzák majd minden testvéreteket ajándékul az Úrnak a nemzetek közül; lovakon, kocsikon, hordágyakon, öszvéreken és tevéken hozzák majd őket szent hegyemre, Jeruzsálembe – mondja az Úr. Úgy, ahogy Izrael fiai hozzák az áldozati ajándékot az Úr házába, tiszta edényekben. És közülük is választok majd magamnak papokat és levitákat” – mondja az Úr.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 116,1.2.)  –  4g tónus

Válasz: Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot!
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 4. szám.
Előénekes: Dicsérjétek az Urat, minden népek, * magasztaljátok őt minden nemzetek.
Hívek: Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot!
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Mert erős rajtunk az ő irgalma, * és az ő hűsége örökké megmarad.
H: Menjetek el az egész világra, * és hirdessétek az evangéliumot!
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 12,5-7.11-13)

Testvéreim! Megfeledkeztetek a vigasztalásról, amely nektek, a fiaknak szól:
„Fiam, ne kicsinyeld le az Úr fenyítését, s ne csüggedj el, ha korhol. Mert megfenyíti az Úr, akit szeret, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Maradjatok állhatatosak a fenyítéskor: az Isten úgy bánik veletek, mint fiaival. Hol van olyan fiú, akit az apja nem fenyít?
Igaz, most minden fenyítés inkább szomorúságot okoz, mintsem örömet, később azonban az igaz élet és békesség gyümölcsét termi annak, aki elviseli.
Ezért erősítsétek meg a lankadt kezeket és a megroggyant térdeket.
Járjatok egyenesen, hogy a megbénult tag ki ne ficamodjék, hanem inkább meggyógyuljon.

ALLELUJA (Jn 14,6)  –  4g tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † „Én vagyok az út, az igazság és az élet, * senki sem jut Atyámhoz, csak általam.”

Alleluja!