OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 14,21b-27)

Abban az időben Pál és Barnabás (útra kelt Derbébe. Ebben a városban is hirdették az evangéliumot, sok tanítványt szereztek, majd) visszafordultak Lisztrába, Ikóniumba és Antiochiába. Erőt öntöttek a tanítványok lelkébe, bátorították őket, hogy tartsanak ki a hitben, mert „sok szorongattatás közepette kell bejutnunk az Isten országába”. Az egyházak élére kézrátétellel elöljárókat rendeltek, és imádkozva, böjtölve az Úr oltalmába ajánlották őket, akiben hittek.
Áthaladva Pizidián Pamfiliába jutottak, majd azután, hogy Pergében hirdették az Isten szavát, lementek Attáliába. Innét Antiochiába hajóztak, ahonnan annak idején elindultak, Isten kegyelmébe ajánlva, hogy teljesítsék azt a feladatot, amelyre elküldték őket.
Mihelyt megérkeztek, összehívták az egyházat, elbeszélték, mi mindent tett az Isten általuk, s hogy a pogányok előtt is kitárta a hit kapuját.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (144,8-9.10-11.12-13ab)  –  5. tónus

Válasz: Istenem és királyom, magasztallak téged, * szent nevedet áldom örökkön-örökké.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Irgalmas az Úr és kegyelmes, * nagy irgalmú és hosszan tűrő.
Az Úr mindenkihez jóságos, * és irgalmas minden művéhez.
Hívek: Istenem és királyom, magasztallak téged, * szent nevedet áldom örökkön-örökké.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Magasztaljon, téged, Uram, minden műved, * szentjeid áldást mondjanak.
Országod dicsőségéről szóljanak, * és hatalmadat mindenek hirdessék.
H: Istenem és királyom, magasztallak téged, * szent nevedet áldom örökkön-örökké.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Hirdessék az embereknek hatalmas tetteid, * királyságod fölséges dicsőségét.
A te országod örökkévaló ország, * uralmad megmarad nemzedékről nemzedékre.
H: Istenem és királyom, magasztallak téged, * szent nevedet áldom örökkön-örökké.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből (Jel 21,1-5a)

Én, János, új eget és új földet láttam. Az első ég és az első föld ugyanis elmúlt, és a tenger sem volt többé.
Akkor láttam, hogy a szent Város, az új Jeruzsálem alászáll az égből, az Istentől. Szép volt, mint a vőlegénynek fölékesített menyasszony.
Akkor hallottam, hogy a trón felől megszólal egy harsány hang: „Nézd, ez az Isten hajléka az emberek között! Velük fog lakni, és ők az ő népe lesznek, és maga az Isten lesz velük. Letöröl szemükről minden könnyet. Nem lesz többé halál, sem gyász, sem jajgatás, sem vesződség, mert a régi világ elmúlt.”
Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáalkotok mindent!”

Alleluja (Jn 13,34) – 6. tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † „Új parancsot adok nektek, * szeressétek egymást, ahogy én szeretlek titeket.”

Alleluja!

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 15,1-2.22-29)

Abban az időben a pizidiai Antiochiában vita támadt a hívek között:
Néhányan, akik Júdeából jöttek, így tanították a testvéreket: „Ha nem metélkedtek körül Mózes törvénye szerint, nem üdvözülhettek.” Mivel emiatt zűrzavar és nagy vita támadt Pál és Barnabás, valamint közöttük, azt határozták, hogy Pál és Barnabás néhányukkal menjen fel Jeruzsálembe, s ebben a vitás ügyben forduljon az apostolokhoz és a presbiterekhez.
Jeruzsálemben az apostolok, a presbiterek és az egész egyház jónak látta, hogy kiválasszanak maguk közül néhány férfit, és Pállal meg Barnabással Antiochiába küldjék őket: mégpedig Júdást, másik nevén Barszabbászt, meg Szilást, akik a testvérek között vezető szerepet vittek. Ezt az írást küldték velük:
„Az apostolok és a presbiterek testvéri üdvözletüket küldik az Antiochiában, Szíriában és Kilikiában élő, pogányságból megtért testvéreiknek!
Hallottuk, hogy közülünk néhányan – megbízásunk nélkül tanítva megzavartak titeket, feldúlták lelketeket. Ezért közmegegyezéssel elhatároztuk, hogy kiválasztunk néhány férfit, és elküldjük őket hozzátok a mi szeretett Barnabásunkkal és Pálunkkal, ezekkel az emberekkel, akik egész életüket Urunk Jézus Krisztus nevének szolgálatára szentelték. Elküldtük hát Júdást és Szilást, ők majd élőszóval is elmondják nektek ezeket.
A Szentlélek és mi magunk is úgy láttuk jónak, hogy ne rakjunk rátok több terhet a szükségesnél, annál, hogy tartózkodnotok kell a bálványoknak áldozott eledeltől, a vértől, a fojtott állattól és az erkölcstelenkedéstől. Ha ezektől tartózkodtok, helyesen jártok el. Jó egészséget!”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 66,2-3.5.6 és8.)  –  5. tónus

Válasz: Magasztaljanak, Isten, a népek, * minden nemzet áldjon téged
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Könyörüljön rajtunk az Isten, és áldjon meg minket, * ragyogtassa fel arcát fölöttünk,
hogy megismerjék a földön utadat, * és üdvösségedet az összes nemzetek.
Hívek: Magasztaljanak, Isten, a népek, * minden nemzet áldjon téged.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Örvendjenek és ujjongjanak a nemzetek, † mert igazságosan ítéled a népeket, * és te vezérled őket a földön.
H: Magasztaljanak, Isten, a népek, * minden nemzet áldjon téged.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Magasztaljanak téged a népek, Istenünk, * dicsőítsenek az összes nemzetek.
Áldjon meg minket az Isten, * félve tisztelje őt a föld minden határa.
H: Magasztaljanak, Isten, a népek, * minden nemzet áldjon téged.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből (Jel 21,10-14.22-23)

János apostol így beszél látomásában a megdicsőült Egyházról:
A hét angyal egyike lélekben elvitt egy magas hegyre, és ott megmutatta nekem a mennyből, az Istentől alászállt szent várost, Jeruzsálemet. Isten dicsőségét sugározta. Ragyogott, mint a drágakő, mint a kristálytiszta jáspis.
A városnak széles, magas fala volt, rajta tizenkét kapu. A kapuk fölött tizenkét angyal. A kapukra nevek voltak vésve, mégpedig Izrael fiai tizenkét törzsének a neve. Keleten három kapu volt, északon három kapu, délen három kapu, és nyugaton három kapu. A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
De templomot nem láttam benne, mert a Mindenható, az Úr, az Isten és a Bárány a temploma. A városnak nincs szüksége sem napra, sem holdra, hogy világítsanak, mert az Isten dicsősége ragyogja be, világossága pedig a Bárány.

Alleluja (Jn 14,23) – 8g tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † „Aki szeret engem, megfogadja szavamat, * Atyám is szeretni fogja és hozzá költözünk.”

Alleluja!

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 1,1-11)

Első könyvemben, kedves Teofil, elbeszéltem, mi mindent tett és tanított Jézus egészen addig a napig, amelyen megbízást adott a Szentlélek által kiválasztott apostoloknak, és fölvétetett a mennybe. Szenvedése után sokféleképpen bebizonyította, hogy él: negyven napon át ismételten megjelent nekik, és beszélt az Isten országáról.
Amikor egy alkalommal együtt étkezett velük, megparancsolta nekik, hogy ne hagyják el Jeruzsálemet, hanem várjanak az Atya ígéretére, amelyről, mint mondta, tőlem hallottatok: „János csak vízzel keresztelt, de ti néhány nap múlva a Szentlélekkel fogtok megkeresztelkedni.” Az egybegyűltek erre megkérdezték: „Uram, most fogod helyreállítani Izrael országát?” Ő azt felelte: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek az időpontokat és az alkalmakat. Ezeket az Atya szabta meg a saját tetszése szerint. De amikor leszáll rátok a Szentlélek, erő tölt el benneteket, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Szamariában, sőt egészen a föld végső határáig.” Miután ezeket elmondta, a szemük láttára fölemelkedett, és egy felhő elfedte úgy, hogy tovább már nem láthatták.
Miközben feszülten figyelték, hogyan emelkedik az égbe, egyszerre két férfi állt meg mellettük fehér ruhába öltözve, és megszólította őket: „Galileai férfiak! Miért álltok itt égre emelt tekintettel? Ez a Jézus, aki közületek az égbe emelkedett, úgy jön el ismét, ahogyan most szemetek láttára a mennybe ment.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 46,2-3.6-7.8-9 )  –  5. tónus

Válasz: Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.
Vagy: Alleluja.
Előénekes: Tapsoljatok, nemzetek, mindnyájan, * ujjongjatok Istennek dicsérő szóval.
Mert félelmetes az Úr, a fölséges Isten, * nagy király az egész földön.
Hívek: Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.
Vagy: Alleluja.
E: Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.
Zengjetek dalt Istenünknek, zengjetek, * zengjetek dalt királyunknak, zsoltárt zengjetek!
H: Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.
Vagy: Alleluja.
E: Mivel Isten az egész föld királya, * bölcsességgel neki éneket zengjetek.
Isten országol a nemzetek fölött, * szent trónusán ül az Isten.
H: Ujjongás közt ment föl Isten, * az Úr égbe emelkedett harsonaszóval.
Vagy: Alleluja.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (Ef 1,17-23)

Testvéreim! Urunk Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és kinyilatkoztatás lelkét, hogy megismerjétek őt! Gyújtson világosságot lelketekben, hogy megértsétek: milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag az a fenséges örökség, amelyet ő a szenteknek szán, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma mirajtunk, hívőkön. Nagyszerű erejét Krisztusban mutatta meg, amikor a halálból feltámasztotta őt, és a mennyben jobbjára ültette. Fölé emelte minden fejedelemségnek, hatalomnak, erőnek és uralomnak, s minden néven nevezendő méltóságnak, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendőben is.
Mindent lába alá vetett, őt magát pedig az egész Egyház fejévé tette: ez az ő teste, és teljessége annak, aki mindent mindenben betölt.

Alleluja (Mt 28,19a.20b) – 5. tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet! * Én veletek vagyok a világ végéig.

Alleluja!