OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 13,14.43-52)

Abban az időben Pál és Barnabás Pergén keresztül eljutott a pizidiai Antiochiába. Itt egy szombaton bementek a zsinagógába, és leültek.
Amikor a gyülekezet szétoszlott, a zsidók és az istenfélő jövevények közül sokan Pál és Barnabás nyomába szegődtek. Ezeket arra biztatták, hogy tartsanak ki az Isten kegyelmében.
A következő szombaton csaknem az egész város összegyűlt, hogy hallja az Isten szavát. Amikor a zsidók meglátták a nagy tömeget, irigység fogta el őket, s rágalmakat szórva próbálták Pál szavait meghazudtolni.
De Pál és Barnabás bátran megfeleltek nekik: „Először nektek kellett hirdetnünk az Isten szavát. De mert visszautasítottátok és méltatlannak ítéltétek magatokat az örök életre, most a pogányokhoz fordulunk. Ezt a parancsot adta nekünk az Úr: »A pogányok világosságává tettelek, hogy üdvösségük légy egészen a föld végső határáig.«”
Amikor a pogányok ezt meghallották, örültek, magasztalták az Isten szavát, és hittek is mind, akik az örök életre voltak rendelve. Elterjedt az Úr szava az egész környéken.
A zsidók azonban felbujtatták az előkelő vallásos asszonyokat meg a város tekintélyesebb férfiait, és üldözést szítva Pál és Barnabás ellen, elűzték őket a vidékről.
Ők – bizonyságul ellenük – lerázták lábukról a port, és Ikóniumba mentek. A tanítványokat eltöltötte az öröm és a Szentlélek.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 99,2.3.5)  –  1. tónus

Válasz: Mi az ő népe vagyunk, * és legelőjének nyája.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Ujjongjatok az Úrnak, minden földek, * szolgáljatok az Úrnak vigassággal!
Járuljatok színe elé, * vidám énekszóval.
Hívek: Mi az ő népe vagyunk, * és legelőjének nyája.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Tudjátok meg, hogy az Úr az Isten, * övé vagyunk, ő alkotott minket.
Az ő népe vagyunk, * legelőjének nyája.
H: Mi az ő népe vagyunk, * és legelőjének nyája.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Valóban jó az Úr, † irgalma örökké megmarad, * és hűsége nemzedékről nemzedékre.
H: Mi az ő népe vagyunk, * és legelőjének nyája.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE a Jelenések könyvéből (Jel 7,9.14b-17)

Én, János, akkora sereget láttam, hogy meg sem lehetett számlálni. Minden nemzetből és törzsből, népből és nyelvből álltak ott a trón és a Bárány előtt. Fehér ruhában voltak, a kezükben pálmaággal.
Ekkor a vének közül az egyik megszólított, és azt mondta: „Ezek a nagy szorongattatásból jöttek. Ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.
Ezért állnak Isten trónja előtt, s éjjel-nappal szolgálnak neki a templomban. A trónon ülő oltalmat nyújt nekik. Nem éheznek és nem szomjaznak többé, a nap nem égeti őket, sem másfajta hőség.
Mert a Bárány, aki a királyi trónon ül, legelteti és az élő vizek forrásához tereli őket. Isten pedig letöröl a szemükről minden könnyet.”

Alleluja (Jn 10,14) – 8g tónus

Jézus mondja: † „Én vagyok a jó Pásztor, * Ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem.”

OLVASMÁNY az Apostolok Cselekedeteiből (ApCsel 4,8-12)

Azokban a napokban: Péter a Szentlélektől eltelve így szólt: „Népünk elöljárói és ti vének! Ha ti ma azért hallgattok ki minket – miután egy beteggel jót tettünk –, hogy vajon ő hogyan is gyógyult meg, hát tudjátok meg mindannyian, ti és Izrael egész népe, hogy ez az ember annak a názáreti Jézus Krisztusnak a neve által áll itt előttetek egészségesen, akit ti keresztre feszítettetek, és akit az Isten feltámasztott a halálból. Ő az a kő, amelyet ti, építők elvetettetek, és mégis szegletkővé lett. Nincs üdvösség senki másban. Mert nem adatott más név az ég alatt az embereknek, amelyben üdvözülhetünk.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 117,1 és 8-9.21-23.26 és 28cd és 29)  –  6. tónus

Válasz: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad!
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, * mint emberekben bizakodni.
Jobb az Úrnál keresni oltalmat, * mint hatalmasokban reménykedni.
Hívek: A kő, amelyet az építők félredobnak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Hálát adok, mert meghallgattál engem, * te lettél az én szabadítóm.
A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az vált szegletkővé.
Mindezt az Úr vitte végbe, * csodálatra méltó a mi szemünkben.
H: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy. Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Áldott, aki jön az Úr nevében, * az Úr házából megáldunk titeket.
Hálát adok néked, te vagy Istenem, * magasztallak, Istenem, téged.
Adjatok hálát az Úrnak, mert jó, * mivel irgalma örökké megmarad.
H: A kő, amelyet az építők félredobtak, * íme, az lett szegletkővé.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent János apostol első leveléből (1Jn 3,1-2)

Szeretteim! Nézzétek, mekkora szeretettel van irántunk az Atya: Isten gyermekeinek hívnak minket, és azok is vagyunk. A világ azért nem ismer minket, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de hogy mik leszünk, az még nem nyilvánvaló. Azt tudjuk, hogy ha ő megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt úgy, amint van.

Alleluja (Jn 10,14) – 8g tónus

Jézus mondja: † „Én vagyok a jó Pásztor, * Ismerem juhaimat, és juhaim ismernek engem.”