OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből (Jer 38,4-6.8-10)

Amikor Jeremiás próféta megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, a vezető emberek így szóltak a királyhoz: „Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szántszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.”
Cidkija király így válaszolt: „Hiszen a kezetekben van: a király semmit sem tehet ellenetek.” Erre megfogták Jeremiást, és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van. Kötélen engedték le a verembe, amelyben nem volt víz, csak sár, és így Jeremiás belesüppedt a sárba.
Akkor Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje, kijött a palotából, és így szólt a királyhoz: „Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott éhen haljon, hiszen úgysincs kenyér a városban.”
Erre a király ezt a parancsot adta szerecsen rabszolgájának (a kusita Ebed-Melechnek): „Végy magad mellé harminc embert, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 39,2.3.4.18)  –  7b tónus

Válasz: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
Előénekes: Várva vártam az Urat, * és ő lehajolt hozzám.
Hívek: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Meghallgatta kiáltásom, * a nyomorúság verméből és mocsarából kivont engem.
Lábamat sziklára állította, * és megszilárdította lépteimet.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Új éneket adott ajkamra, * Istenünknek zengő énekét.
Megrettenve látják azt sokan, * és eltelnek az Úr iránt bizalommal.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Én nyomorult és szegény vagyok, * de az Úr gondomat viseli.
Te vagy segítőm és szabadítóm, * én Istenem, ne késlekedjél.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 12,1-4)

Testvéreim! Mi, akiket a tanúknak koszorúja övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a kereszthalált, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

ALLELUJA (Jn 10,27)  –  1D2 tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † „Juhaim hallgatnak szavamra, * ismerem őket és nyomomban járnak.”

Alleluja!

OLVASMÁNY a Példabeszédek könyvéből (Péld 4,10-15.18-27) 

Hallgasd meg, fiam, fogadd el szavaimat, akkor megsokasodnak életed esztendei.
Megmutatom neked a bölcsesség útját, egyenes lesz az út, amelyen vezetlek.
Semmi sem gátolja lépteidet, amikor jársz, és ha gyorsan szaladsz, akkor sem botlasz meg.
Tartsd meg intelmemet, ne tágíts tőle! Őrizd meg, hiszen ez a te életed!
Ne lépj a gonoszok ösvényére, és a gonosztevők útján ne járj!
Hagyd el s ne menj rajta tovább, kanyarodj el tőle, úgy folytasd utadat!
Az igaz ember útja olyan, mint a hajnal pirkadása, amely egyre világosabb, míg fényes nappal nem lesz.
A gonoszok útja olyan, mint a sötét éjszaka, maguk sem tudják, miben botlanak meg.
Fiam, figyelj szavaimra, nyisd ki füledet a beszédeimre!
Ne téveszd el őket soha a szemed elől, és őrizd meg a szíved közepében!
Mert élet annak, aki megleli őket, gyógyulás az egész testének.
Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.
Tartsd távol magadtól a száj hamisságát, távolítsd el az ajkak álnokságát!
Egyenest előre nézzen a szemed, legyen egyenes a szemed pillantása.
Egyengess sima utat a lábadnak, legyenek biztosak mind az útjaid.
Se jobbra, se balra ne térj le az útról, és a gonosztól tartsd távol a lábad.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 65,1-2.8.9 és 16.17)  –  10. tónus, 13. szám.

Válasz: Légy áldott, Szent István király!
Vagy: Alleluja, alleluja.
Előénekes: Minden föld dicsérje Istent, † dicső nevének zsoltárt zengjetek, * magasztaló éneket mondjatok.
Hívek: Légy áldott, Szent István király!
Vagy: Alleluja, alleluja.
E: Áldjátok Istenünket, nemzetek, * dicsőségéről éneket zengjetek.
H: Légy áldott, Szent István király!
Vagy: Alleluja, alleluja.
E: Életet ő ad lelkünkbe, * s lábunkat meginogni nem hagyja.
H: Légy áldott, Szent István király!
Vagy: Alleluja, alleluja.
E: Mindnyájan, kik félitek az Istent, † jertek, halljátok: * elbeszélem, mily nagy csodákat tett vélem.
H: Légy áldott, Szent István király!
Vagy: Alleluja, alleluja.
E: Ajkam hozzá kiáltott, * nyelvem dicséretet mondott néki.
H: Légy áldott, Szent István király!
Vagy: Alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak az efezusiakhoz írt leveléből (Ef 4,17-24)

Testvéreim!
Azt mondom nektek, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban: Ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiábavalóságokon jártatják az eszüket. Elméjükre sötétség borult, elidegenedtek az istenes élettől tudatlanságukban, amely szívük megátalkodottságának következménye. Lelkileg eltompulva kicsapongásra adták magukat, és kapzsiságból mindenféle ocsmányságot művelnek.
Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, ha valóban őrá hallgattok, és megtanultátok, hogy az igazság Jézusban van. Tehát eddigi életmódotokkal ellentétben vessétek le a régi embert, akit a csalóka vágyakozások romlásba döntenek. Újuljatok meg lélekben és érzéseitekben! Öltsétek magatokra az új embert, aki Istenhez hasonló, igaz és valóban szent teremtmény.

ALLELUJA (Jn 8,31b és 32)  –  5. tónus

Alleluja! Alleluja!

Ha megmaradtok tanításomban, valóban az én tanítványaim lesztek, * megismeritek az igazságot, s az igazság tesz szabaddá titeket.

Alleluja!