Évközi 20. vasárnap

Tüzet hoztam a földre, bárcsak lángra kapna (Lk 12,49-53)

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 12,49-53)

Abban az időben Jézus így szólt tanítványaihoz:
„Azért jöttem, hogy tüzet gyújtsak a földön. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon. Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Mennyire várom, hogy ez beteljesedjék!
Azt gondoljátok, azért jöttem, hogy békét hozzak a földre? Mondom nektek nem azt, hanem szakadást. Ezentúl, ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás között: három kettő ellen, és kettő három ellen. Szembekerül apa a fiával és fiú az apjával, anya a lányával és lány az anyjával, anyós a menyével és meny az anyósával.”

OLVASMÁNY Jeremiás próféta könyvéből (Jer 38,4-6.8-10)

Amikor Jeremiás próféta megjövendölte Jeruzsálem pusztulását, a vezető emberek így szóltak a királyhoz: „Ölesd meg, kérünk, ezt az embert, mert szántszándékkal megbénítja a városban maradt harcosok kezét, sőt az egész nép kezét is, ha ilyesmit beszél nekik. Ez az ember ugyanis a népnek nem a javát keresi, hanem inkább a romlását.”
Cidkija király így válaszolt: „Hiszen a kezetekben van: a király semmit sem tehet ellenetek.” Erre megfogták Jeremiást, és Malkija királyfi ciszternájába vetették, amely az őrség udvarán van. Kötélen engedték le a verembe, amelyben nem volt víz, csak sár, és így Jeremiás belesüppedt a sárba.
Akkor Ebed-Melech, a királyi palota egyik udvari tisztje, kijött a palotából, és így szólt a királyhoz: „Uram, királyom! Ezek az emberek igen gonosz dolgot vittek végbe Jeremiás próféta ellen, amikor a ciszternába dobták, hogy ott éhen haljon, hiszen úgysincs kenyér a városban.”
Erre a király ezt a parancsot adta szerecsen rabszolgájának (a kusita Ebed-Melechnek): „Végy magad mellé harminc embert, és húzd ki Jeremiás prófétát a ciszternából, mielőtt meghalna.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 39,2.3.4.18) – 7b tónus

Válasz: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
Előénekes: Várva vártam az Urat, * és ő lehajolt hozzám.
Hívek: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Meghallgatta kiáltásom, * a nyomorúság verméből és mocsarából kivont engem.
Lábamat sziklára állította, * és megszilárdította lépteimet.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Új éneket adott ajkamra, * Istenünknek zengő énekét.
Megrettenve látják azt sokan, * és eltelnek az Úr iránt bizalommal.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.
E: Én nyomorult és szegény vagyok, * de az Úr gondomat viseli.
Te vagy segítőm és szabadítóm, * én Istenem, ne késlekedjél.
H: Uram, irgalmadban ments meg engem, * Uram, siess segítségemre.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 12,1-4)

Testvéreim! Mi, akiket a tanúknak koszorúja övez, váljunk szabaddá minden tehertől, különösen a bűntől, amely behálóz minket, és fussuk meg kitartással az előttünk lévő pályát. Emeljük tekintetünket a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki a rá váró öröm helyett elszenvedte a kereszthalált, nem törődött a gyalázattal, és most az Isten trónjának jobbján ül.
Igen, gondoljatok őrá, aki a bűnösök részéről ekkora ellentmondást viselt el, hogy ne lankadjatok, és bensőleg ne csüggedjetek. A bűn elleni küzdelemben még nem álltatok ellen a véretek ontásáig.

ALLELUJA (Jn 10,27) – 1D2 tónus