Évközi 14. vasárnap

Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé (Lk 10,1-12.17-20)

† EVANGÉLIUM Szent Lukács könyvéből (Lk 10,1-12.17-20)

Az apostolok kiválasztása után Jézus kiválasztott más hetvenkét tanítványt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni szándékozott.
Így szólt hozzájuk: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek hát az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.
Menjetek! Úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé. Ne vigyetek magatokkal se erszényt, se tarisznyát, se sarut. Az úton senkit se köszöntsetek.
Ha betértek egy házba, először is ezt mondjátok: Békesség e háznak! Ha békesség fia lakik ott, rászáll a ti békességtek, ha nem, visszaszáll rátok. Maradjatok ugyanabban a házban, és azt egyétek és igyátok, amijük van. Mert méltó a munkás a maga bérére. Ne járjatok házról házra.
Ha egy városba érkeztek, és szívesen látnak titeket, egyétek, amit elétek adnak. Gyógyítsátok meg ott a betegeket, és hirdessétek: Elérkezett hozzátok az Isten országa!
De ha betértek valamelyik városba, és nem látnak titeket szívesen, menjetek ki az utcára, és mondjátok: Még a port is lerázzuk, ami városotokban a lábunkra tapadt, de tudjátok meg: Elérkezett hozzátok az Isten országa. Bizony mondom nektek: Szodomának könnyebb sorsa lesz azon a napon, mint ennek a városnak.”
A hetvenkét tanítvány nagy örömmel tért vissza. „Uram – mondták –, a te nevedre még a gonosz lelkek is engedelmeskedtek nekünk.” Ő így válaszolt: „Láttam a sátánt: mint a villám, úgy bukott le az égből. Hatalmat adtam nektek, hogy kígyókon és skorpiókon járjatok, hogy minden ellenséges erőn úrrá legyetek: Semmi sem fog ártani nektek.
Mindazonáltal ne annak örüljetek, hogy a gonosz lelkek engedelmeskedtek nektek. Inkább annak örüljetek, hogy nevetek föl van írva a mennyben.”

OLVASMÁNY Izajás próféta könyvéből (Iz 66,10-14c)

Örülj, Jeruzsálem, s ujjongjatok ti is mind, akik szeretitek! Örüljetek és vigadjatok, akik gyászoltatok miatta!
Táplálkozzatok tejével, lakjatok jól vigaszt nyújtó keblén, és teljetek el gyönyörűséggel csodálatos gazdagságából. Mert ezt mondja az Úr: Íme, kiárasztom rá a békét, mint folyamot, és mint kiáradt patakot, a nemzetek dicsőségét. Tejjel táplálnak, karjukon hordoznak és térdükön becéznek titeket.
Amint az anya vigasztalja gyermekét, úgy vigasztallak én is titeket; Jeruzsálemben leltek vigasztalást. Ennek láttán örülni fog szívetek; Csontjaitok, mint a fű, sarjadoznak: Szolgáinak az Úr megmutatja segítő kezét.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 65,1-3a.4-5.6-7a.16 és 20 ) – 10. tónus

Válasz: Minden föld Istent dicsérje.
Előénekes: Minden föld dicsérje az Istent, * dicső nevének zsoltárt zengjetek!
Hívek: Minden föld Istent dicsérje.
E: Magasztaló énekkel mondjátok Istennek: * „Mily csodásak a te műveid!”
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Az egész föld imádjon és magasztaljon téged, * nevedet zsoltárral dicsérje!
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Jöjjetek, és lássátok Isten műveit, * csodálatos, amit az emberekért végbe vitt.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Szárazfölddé tette a tengert, * gyalogszerrel keltek át a vízen.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Örvendezzünk tehát őbenne, * mert hatalmával uralkodik mindörökké.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Jertek ide mind, és halljátok, † kik félitek az Istent, * elmondom, mily nagy dolgot tett vélem.
H: Minden föld Istent dicsérje.
E: Áldott legyen az Isten, aki nem vetette el imámat, * és nem vonta meg tőlem irgalmát.
H: Minden föld Istent dicsérje.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a galatákhoz írt leveléből (Gal 6,14-18)

Testvéreim! Nem akarok mással dicsekedni, mint a mi Urunk, Jézus Krisztus keresztjével. Általa keresztre szegezték nekem a világot, és engem is a világnak.
Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény. Béke és irgalom mindazoknak, akik ezt a szabályt követik, Isten (igaz) Izraelének!
Ezután senki ne okozzon kellemetlenséget nekem, mert Jézus jegyeit viselem testemen. A mi Urunk, Jézus Krisztus kegyelme legyen lelketekkel, testvérek! Ámen.

ALLELUJA (Kol 3,15a és 16a) – 5. tónus