OLVASMÁNY Sámuel első könyvéből (1Sám 3,3b-10.19)

Sámuel, gyermekkorától fogva Éli főpap mellett az Úrnak szolgált. Az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt. Az Úr megszólította: „Sámuel, Sámuel!” A gyermek ezt felelte: „Itt vagyok.” Aztán odafutott Élihez, és azt mondta: „Itt vagyok, hívtál.” Éli ezt válaszolta: „Én nem hívtalak, feküdj le és aludj.” Erre elment, és lefeküdt aludni.
Az Úr azonban újra szólította Sámuelt. Sámuel fölkelt, odament Élihez, és azt mondta: „Itt vagyok, hívtál.” Ő azt felelte: „Nem hívtalak, fiam, feküdj le és aludj!” Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, mert az Úr szava még nem nyilatkozott meg neki.
Ezután az Úr ismét szólította Sámuelt, harmadszorra. Az fölkelt, odament Élihez, és így szólt: „Itt vagyok, hívtál.” Erre Éli megértette, hogy az Úr szólította a fiút. Ezért azt mondta Sámuelnek: „Menj, feküdj le és aludj, aztán ha valaki szólít, így válaszolj: »Szólj, Uram, hallja a te szolgád.«” Sámuel elment és visszafeküdt a helyére.
Akkor megjelent az Úr megállt előtte és szólította mint az előző alkalommal: „Sámuel, Sámuel!” És Sámuel így válaszolt: „Szólj, Uram, hallja a te szolgád?”
Sámuel növekedett, az Úr pedig vele volt, és nem hagyta, hogy egyetlen szava is meghiúsuljon.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 39,2 és 4ab.7-8a.8b-9.10)  –  7b. tónus

Válasz: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
Előénekes: Várva vártam az Urat, * és ő lehajolt hozzám.
Új éneket adott az ajkamra, * Istenünknek zengő éneket.
Hívek: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
E: Sem véres, sem ételáldozat nem kellett neked, * fülemet azonban megnyitottad.
Nem követeltél égő- és engesztelő áldozatot, * így szóltam akkor: „Íme, eljövök.”
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
E: A könyvtekercsben rólam írva áll, * hogy akaratodat teljesítsem.
Erre vágyom, Istenem, * törvényed szívemet örömmel tölti el.
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.
E: Igazságodat hirdetem a nagy közösségben, * ajkam el nem hallgat, Uram, jól tudod.
H: Íme, eljövök, Uram, * hogy teljesítsem azt, amit kívánsz.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1Kor 6,13-15a.17-20)

Testvéreim! A test nem a kicsapongásért van, hanem az Úrért, az Úr pedig a testért. Isten ugyanis feltámasztotta az Urat, és hatalmával minket is feltámaszt.
Nem tudjátok, hogy testetek Krisztus tagja? Aki azonban az Úrral egyesül, egy lélek vele.
Kerüljétek a testiség bűnét! Minden bűn, amelyet az ember elkövet, a testén kívül van, de a kicsapongó a tulajdon teste ellen vét. Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatoké? Nagy volt a ti váltságdíjatok. Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

ALLELUJA (Jn 1,41.17b)  –  10. tónus

Alleluja! Alleluja!

Megtaláltuk a Messiást, azaz Krisztust, * kegyelmet és igazságot kaptunk általa.

Alleluja!

Történt pedig, hogy az Úr másodszor is szólt Jónáshoz: „Kelj fel, menj el Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd azt, amit majd mondok neked!” Jónás fölkelt és elment Ninivébe az Úr parancsa szerint. Ninive nagy város volt, három napba telt, míg az ember végigment rajta. Jónás bement a városba, megtett egynapi utat, és hirdetni kezdte: „Még negyven nap, és Ninive elpusztul!”
Ninive lakói hittek az Istennek. Böjtöt hirdettek, nagyok és kicsinyek egyaránt zsákruhát öltöttek.
Amikor Isten látta, hogy letérnek gonosz útjukról, megkímélte őket a büntetéstől, amellyel fenyegette őket.

Válasz: Utaidat mutasd meg nékem, * én Uram, Istenem!
Előénekes: Utaidat, Uram, mutasd meg nékem, * ösvényeidre taníts meg engem!
Taníts és vezess igazságod szerint, * mert te vagy üdvözítő Istenem!
Hívek: Utaidat mutasd meg nékem, * én Uram, Istenem!
E: Irgalmasságodról emlékezzél meg, Uram, * és könyörületességedről, mely öröktől való.
Jóságodban, Uram, * gondolj rám irgalommal.
H: Utaidat mutasd meg nékem, * én Uram, Istenem!
E: Az Úr igazságos és jóságos, * ezért a bűnösöknek is utat mutat.
Az alázatost a jóban vezérli, * a szelídet útjára tanítja.
H: Utaidat mutasd meg nékem, * én Uram, Istenem!

Azt mondom, testvérek: Az idő rövid!
Ezért, akinek van felesége, éljen úgy, mintha nem volna, aki sír, mintha nem sírna, aki örül, mintha nem örülne, aki vásárol, mintha meg sem tartaná, s aki felhasználja a világ dolgait, mintha nem élne velük, mert ez a világ elmúlik.

Alleluja! Alleluja!

Közel már az Isten országa, * higgyetek az örömhírnek!

Alleluja!

OLVASMÁNY Mózes ötödik könyvéből (MTörv 18,15-20)

Moáb mezején Mózes így beszélt a néphez: „Az Úr, a te Istened hozzám hasonló prófétát támaszt neked, a te körödből, testvéreid közül; őrá hallgassatok. Hiszen ezt kívántad az Úrtól, a te Istenedtől Hóreb (hegyén), az egybegyűlés napján, mikor azt mondtad: »Nem hallgatom tovább az Úrnak, az én Istenemnek hangját és nem nézem tovább ezt a hatalmas tüzet, nehogy meghaljak.«
Erre így szólt hozzám az Úr: »Helyesen beszéltek. Prófétát támasztok nekik testvéreik köréből, mint téged; ajkára adom szavaimat, s ő mindent tudtukra ad, amit parancsolok neki. Ha valaki nem hallgat szavaira, amelyeket az én nevemben hirdet, akkor én majd számon kérem tőle. Annak a prófétának pedig, aki egyetlen olyan szót is merészel hirdetni nevemben, amelynek hirdetését nem bíztam rá, meg kell halnia. Ugyanígy annak is, aki más istenek nevében beszél.«

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 94,1-2.6-7.8-9)  –  2. tónus

Válasz: Bár hallgatnátok ma Isten szavára: * „Népem, ne légy kemény szívű.”
Előénekes: Jöjjetek, örvendezzünk az Úrnak, * és ujjongjunk üdvünk sziklája előtt.
Dicsőítő énekkel lépjünk színe elé, * magasztaljuk őt zsoltárt zengve.
Hívek: Bár hallgatnátok ma Isten szavára: * „Népem, ne légy kemény szívű.”
E: Jöjjetek, boruljunk le, hódoljunk előtte, * hulljunk térdre Urunk, Alkotónk előtt.
Mert ő a mi Istenünk, * mi pedig az ő népe, és kezére bízott nyáj vagyunk.
H: Bár hallgatnátok ma Isten szavára: * „Népem, ne légy kemény szívű.”
E: Bárcsak hallgatnátok ma az ő szavára: * „Ne keményítsétek meg szíveteket,
mint egykor Meribánál, Massza napján a pusztában, † ahol atyáitok megkísértettek engem, * próbára tettek, bár látták számos csodámat.”
H: Bár hallgatnátok ma Isten szavára: * „Népem, ne légy kemény szívű.”

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első levélből (1Kor 7,32-35)

Testvéreim! Azt szeretném, ha mentesek volnátok a gondoktól. A nőtlennek arra van gondja, ami az Úré: hogyan járjon az Úr kedvében. A nős azonban világi dolgokkal törődik: hogyan keresse felesége kedvét, ezért meg van osztva. A nem házas asszony és a szűz arra gondol, ami az Úré, hogy testben és lélekben szent legyen, míg a férjes nőt világi gondok kötik le: hogyan járjon férje kedvében. Ezt javatokra mondom, nem azért, hogy tőrbe csaljalak, hanem hogy feddhetetlen életre és az Úrhoz való osztatlan ragaszkodásra segítselek titeket.

ALLELUJA (Mt 4,16 )  – 1 D² tónus

Alleluja! Alleluja!

A sötétségben lakó népre nagy fényesség áradt, * és világosságot láttak, akik a halál szomorú földjén éltek.

Alleluja!

OLVASMÁNY Jób könyvéből (Jób 7,1-4.6-7)

A szenvedő Jób így panaszkodott: Nemde küzdelem az ember sorsa a földön? Nemde napszámos módjára tölti el napjait? Olyan, mint a rabszolga, ki árnyékba vágyik, olyan, mint a napszámos, ki a bérét várja. Csalódással teli hónapok jutottak nekem osztályrészül, keserves éjszakák lettek fizetségem. Már lefekvéskor azt kérdezem: „Mikor virrad?” És mihelyt felkelek: „Mikor lesz már este?” Tele vagyok kínnal egész alkonyatig. Napjaim futnak, mint a takács vetélője, eltűnnek, s nyomukban nem marad reménység. Gondold meg: életem csupán egy lehelet, szemem soha többé nem lát boldogságot.

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 146,1-2.3-4.5-6)  – 2. tónus

Válasz: Dicsérjétek az Urat, * aki a megtört szívűeket meggyógyítja. 
Előénekes: Dicsérjétek az Urat, mert jó dolog őt áldani, * Istenünknek kedves a dicséret.
Jeruzsálemet az Úr újjáépíti, * Izrael szétszórt fiait egybegyűjti.
Hívek: Dicsérjétek az Urat, * aki a megtört szívűeket meggyógyítja.
E: Aki a megtört szívűeket meggyógyítja, * és sebeiket bekötözi.
A csillagokat számon tartja, * és nevén szólítja valamennyit.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a megtört szívűeket meggyógyítja.
E: Nagy a mi Urunk, nagy az ő hatalma, * bölcsességének nincs határa.
A szelídeket magához emeli, * de porig alázza a bűnösöket.
H: Dicsérjétek az Urat, * aki a megtört szívűeket meggyógyítja.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1Kor 9,16-19.22-23)

Testvéreim! Hogy az evangéliumot hirdetem, azzal nem dicsekedhetem, hiszen ez kényszerű kötelességem. Jaj nekem ugyanis, ha nem hirdetem az evangéliumot.
Ha önszántamból teszem, jutalmam lesz, ha nem önszántamból, csak megbízott hivatalnok vagyok. Mi tehát a jutalmam? Az, hogy mint az evangélium hirdetője, ingyen nyújtsam az evangéliumot, és ne éljek az evangéliumban gyökerező jogommal. Bár mindenkitől független voltam, mégis mindenkinek szolgája lettem, hogy minél többet megnyerjek. A gyöngék közt gyönge lettem, hogy megnyerjem a gyöngéket. Mindenkinek mindene lettem, hogy mindenkit üdvösségre vezessek. Mindezt az evangéliumért teszem, hogy nekem is részem legyen benne.

ALLELUJA (Mt 8,17 ) – 4g. tónus

Alleluja! Alleluja!

Krisztus gyengeségünket magára vette, * és betegségeinket ő hordozta.

Alleluja!

OLVASMÁNY Mózes harmadik könyvéből (Lev 13,1-2.44-46)

Az Úr ezt mondta Mózesnek és Áronnak: „Ha egy embernek a bőrén duzzadás, kiütés vagy fénylő folt keletkezik, bőrleprára lehet gyanakodni. Vezessék Áron paphoz, vagy az ő fiai közül valamelyik paphoz. Az ilyen ember leprás és tisztátalan. A pap nyilvánítsa tisztátalannak, mivel leprája van. A leprás, akit a betegség megtámadott, szaggassa meg ruháját, a haját hordja kibontva, a szakállát takarja be, és kiabáljon: »Tisztátalan, tisztátalan!« Ameddig a betegsége tart, addig tisztátalan, s mivel tisztátalan, lakjék elkülönítve, tartózkodjék a táboron kívül.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 31,1-2.5.11)  – 6. tónus

Válasz: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem. 6. tónus.
Előénekes: Boldog, akinek az Úr megbocsátotta bűneit, * akinek betakarta gonoszságát.
Boldog az, akinek vétkét az Úr fel nem rója, * kinek lelkében nincsen álnokság.
Hívek: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem.
E: Bűnömet eléd tártam, * nem rejtettem el vétkem előled.
Így szóltam: † „Gonoszságomat megvallom, Uram,” * és te megbocsátottad vétkeimet.
H: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem.
E: Vigadjatok és ujjongjatok, igazak, az Úrban, * és örvendezzen minden tiszta szívű.
H: Te vagy, Uram, menedékem, * a szabadulás örömével veszel körül engem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt első leveléből (1Kor 10,31-11,1)

Testvéreim! Akár esztek, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, tegyetek mindent Isten dicsőségére. Se zsidót, se pogányt, se Isten egyházát ne botránkoztassátok meg, mint ahogy én is mindenkinek kedvében járok. Nem azt keresem, ami nekem hasznos, hanem ami másoknak van javára, hogy üdvözüljenek. Legyetek követőim, mint ahogy én Krisztus követője vagyok!

ALLELUJA (Lk 7,16 ) – 2. tónus

Alleluja! Alleluja!

Nagy próféta támadt köztünk, * Isten meglátogatta az ő népét.

Alleluja!

Mózes a pusztában ezt a beszédet intézte a néphez: „Kutasd a régi időket, amelyek előtted voltak, attól a naptól kezdve, hogy Isten embert teremtett a földre! Vajon az ég egyik határától a másikig történt-e valaha ilyen nagy dolog, lehetett-e hallani hasonlót? Van-e olyan nép, amelyik hallotta az élő Istent lángok közül beszélni, ahogy te hallottad, – és életben maradt? Volt-e valaha is olyan Isten, aki megtette, hogy egy népet kivezessen egy másik nép köréből; megpróbáltatásokkal, jelekkel és csodákkal, háborúsággal, erős kézzel és kinyújtott karral, nagy csapásokkal, ahogy az Úr, a ti Istenetek veletek tette Egyiptomban a szemetek láttára? Tudd meg hát és vésd szívedbe, hogy fönn az égben és lenn a földön az Úr az Isten, senki más! Tartsd meg parancsait és törvényeit, amelyeket ma parancsolok neked, hogy jól menjen sorod, és majd utánad gyermekeidnek is, és hogy sokáig élj azon a földön, amelyet az Úr, a te Istened neked ad örökre!”

Válasz: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökbe fogadott.
Előénekes: Sziklaszilárd az Úr igéje, * minden tettét hűség vezeti.
Az igazlelkűséget és a törvényt szereti, * telve van a föld az Úr irgalmával.
Hívek: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökbe fogadott.
E: Az Úr szavára lett a mennybolt, * szája leheletére a csillagok ezrei.
Mert csak szólt és meglettek, * parancsolt és létrejöttek.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökbe fogadott.
E: Az istenfélőkre ügyel az Úr szeme, * akik bíznak az ő irgalmában.
Megmenti lelküket a haláltól, * és táplálja őket éhínség idején.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökbe fogadott.
E: Az Úrra hagyatkozik lelkünk, * ő a segítőnk, és ő a mi oltalmunk.
Kegyes szemed legyen rajtunk, * tebenned van bizodalmunk.
H: Boldog az a nemzet, * melyet az Úr örökbe fogadott.

Testvéreim! Akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét félelemben éljetek, hanem a fogadott fiúság Lelkét nyertétek el. Általa szólítjuk őt így: „Abba, Atya!”
A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk. Ha pedig gyermekei, akkor örökösei is: Istennek örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei. Előbb azonban szenvednünk kell vele együtt, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Alleluja! Alleluja!

Dicsőség az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek: * Istennek, aki van, aki volt, és aki eljön újra.

Alleluja!

OLVASMÁNY Mózes második könyvéből (Kiv 24,3-8)

Miután az Úr közölte a feltételeket, amelyek alapján szövetséget akart kötni népével, Mózes lejött a hegyről, s kihirdette a népnek az Úr minden szavát és parancsát. Az egész nép egy szívvel felelte: „Az Úr minden szavát megtartjuk.” Ezután Mózes leírta az Úr valamennyi törvényét. Másnap reggel a hegy lábánál felállított egy oltárt és tizenkét emlékoszlopot Izrael tizenkét törzsének megfelelően. Azután megbízott néhány fiatalt Izrael népéből, hogy égőáldozatot mutassanak be, és bikákat ajánljanak fel az Úrnak békeáldozatul.
Mózes vette a vér felét és áldozati csészékbe öntötte, a vér másik felét pedig az oltárra hintette. Majd fogta a szövetség könyvét, és felolvasta a népnek. Ők kijelentették: „Követjük és megtartjuk, amit az Úr parancsol.”
Erre Mózes vette a vért, meghintette vele a népet, és így szólt: „Ez annak a szövetségnek vére, amelyet az Úr mindezen igék alapján kötött veletek.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 115,12-13.15 és 1abc.17-18)  –  7b. tónus

Válasz: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja. 7. szám.
Előénekes: Az Úrnak mit adhatnék, * mindazért, amit nékem adott?
Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Hívek: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Drága dolog az Úr színe előtt, * szentjei dicső halála.
Szolgád vagyok, Uram, és szolgálód gyermeke, * bilincseimet széjjeltörted.
H: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Bemutatom néked a dicséret áldozatát, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Megadom az Úrnak, amit fogadtam, * egész népének színe előtt.
H: Veszem az üdvösség kelyhét, * és az Úr nevét hívom segítségül.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE a Zsidókhoz írt levélből (Zsid 9,11-15)

Testvéreim! Krisztus a ránk váró javak főpapjaként jelent meg, s belépett abba a nagyobb és tökéletesebb sátorba, amelyet nem ember keze alkotott, vagyis nem ebből a világból való. Nem a bakok vagy borjak vérével, hanem saját vérével lépett be egyszer s mindenkorra a szentélybe, és örök megváltást szerzett. Ha ugyanis a bakok és bikák vére, meg az üsző hamva, a tisztátalanokra hintve külsőleg tisztává teszi őket, mennyivel inkább megtisztítja lelkiismeretünket a holt cselekedetektől Krisztus vére. Ő az örök Lélek által saját magát adta tiszta áldozatul az Istennek, hogy az élő Istennek szolgáljunk. Ezért ő új szövetség közvetítője. Előbb azonban a régi szövetség idején elkövetett bűnök megváltásáért el kellett szenvednie a halált, hogy a meghívottak elnyerjék az örökké tartó örökséget.

ALLELUJA (Jn 6,51)  –  5. tónus

Alleluja! Alleluja!

Jézus mondja: † „Én vagyok az égből szállott élő kenyér. * Aki eszik ebből a kenyérből, örökké élni fog.”

Alleluja!

OLVASMÁNY Mózes első könyvéből (Ter 3,9-15)

Az első ember és felesége, miután ettek a tiltott fa gyümölcséből, elrejtőztek a kert fái között, de az Úristen hívta az embert, és így szólt hozzá: „Hol vagy?”
Ő így válaszolt: „Hallottam lépteidet a kertben, és féltem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”
De az Úristen így szólt: „Ki adta tudtodra, hogy mezítelen vagy? Talán ettél a fáról, amelyről megtiltottam, hogy egyél?” Az ember így válaszolt: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.”
Erre az Úristen megkérdezte az asszonyt: „Mit tettél?” Az asszony így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”
Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mező minden vadja között. Hasadon csúszol és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarka után leselkedel.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 129.1-2.3-4ab.4c-6)  –  1d2 tónus

Válasz: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.
Előénekes: A mélységből kiáltok, Uram, hozzád, * Istenem, hallgass a szómra.
Füled figyeljen fel * könyörgő szavamra.
Hívek: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.
E: Ha számon tartod a vétkeket, Uram, * Uram, ki az, aki előtted megállhat?
De nálad bocsánatot nyer a vétek, * ezért félve tisztelünk téged.
H: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.
E: Tebenned remélek, Uram, * és igédben reménykedik lelkem.
Lelkem várja az Urat, * jobban, mint éji őr a hajnalt.
H: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.
E: Jobban, mint éji őr a hajnalt, * várja az Urat Izrael.
Mert az Úrnál az irgalom, és bőséges a megváltás nála, * ő váltja meg Izraelt minden bűnétől.
H: Az Úrnál az irgalom, * és bőséges a megváltás nála.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből (2Kor 4,13-5,1)

Testvéreim!
Mivel a hitnek bennünk is ugyanaz a szelleme él, mint amiről írva van: „Hittem, azért beszéltem”, mi is hiszünk, s azért beszélünk.
Tudjuk ugyanis, hogy aki Jézust feltámasztotta, Jézussal minket is feltámaszt, és veletek együtt elébe állít. Mert minden értetek történik, hogy minél bővebben áradjon a kegyelem, és így hálát is mind többen adjanak az Isten dicsőségére.
Ezért nem veszítjük el kedvünket, mert bár a külső ember romlásnak indult bennünk, a belső napról napra megújul. A mostani, pillanatnyi, könnyű szenvedés ugyanis a mennyei örök dicsőség túláradó mértékét az szerzi meg nekünk. Csak ne a láthatóra, hanem a láthatatlanra fordítsuk figyelmünket. Mert a látható mulandó, a láthatatlan azonban örök. „Tudjuk ugyanis, hogy ha földi sátrunk összedől, Istentől kapunk lakást: örök otthont a mennyben, amelyet nem emberi kéz épített.

ALLELUJA – 5. tónus

Alleluja! Alleluja!

„Most vetik ki e világ fejedelmét – mondja az Úr, * és én, midőn a földről magasba emelnek, mindeneket magamhoz vonzok.” (Jn 12,31b-32)

Alleluja!

OLVASMÁNY Ezekiel próféta könyvéből (Ez 17,22-24)

Ezt mondja az Úr, az Isten: „Veszek egy hajtást a nagy cédrusfa tetejéről, a legmagasabb ágáról, és elültetem egy igen magas hegyen. Izrael magas hegyén ültetem el. Ágakat fejleszt, gyümölcsöt terem és pompás cédrussá fejlődik. Alatta lakik majd mindenféle madár, és ágai árnyékában pihen meg mindenfajta szárnyas.
S akkor megtudja majd a mező minden fája, hogy én, az Úr aláztam meg a magas fát, és emeltem föl az alacsony fát; én szárítottam ki a zöldellő fát, és én borítottam virágba a száraz fát. Én, az Úr mondtam ezt, és végbe is viszem.”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 91,2-3.13-14.15-16)  –  5. tónus

Válasz: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.
Előénekes: Jó dolog az Urat dicsérni, * nevednek, ó fölsége éneket zengeni.
Irgalmadat hajnalban hirdetni, * és egész éjszaka hűségedet.
Hívek: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.
E: Virul az igaz, akár a pálma, * s úgy növekszik, mint a Libanon cédrusa.
Az Úr házában ültették el őket, * Istenünk csarnokában virágzanak.
H: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.
E: Még öregkorukban is gyümölcsöt hoznak, * telve vannak bőséges élettel.
Hogy hirdessék: „Igaz az Isten, * ő a menedékem, hamisság nincsen benne.”
H: Mennyire jólesik nékem, * tégedet, Uram, hálával dicsérnem.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből (2Kor 5,6-10)

Testvéreim!
Bizalom tölt el minket, s nem feledkezünk meg arról, hogy míg e testben vándorként élünk, távol járunk az Úrtól. A hitben élünk, a szemlélet még nem osztályrészünk. Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől, és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk az ő kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat cselekedett.

ALLELUJA – 5. tónus

Alleluja! Alleluja!

Isten igéje a mag, Krisztus a magvető, * mindaz, ki reá talál, örökké élni fog.

Alleluja!

OLVASMÁNY Jób könyvéből (Jób 38,1.8-11)

Jób panaszára az Úr felelt a viharból, és így szólt: „Ki zárta el kettős kapuval a tengert, amikor előtört a mélység öléből, amikor ruha gyanánt megalkottam neki a felhőket, és ködből pólyát adtam neki, amikor határvonalat szabtam számára, és gátat építettem, kettős kapuval? Azt mondtam neki: »Eddig jöjj és ne tovább! Itt törjön meg hullámaid gőgje!«”

VÁLASZOS ZSOLTÁR (Zsolt 106,23-24.25-26.28-29.30-31)  – 8g tónus

Válasz: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
Előénekes: Akik hajóikon tengerre szálltak, * a nagy vizeken végezték munkájukat,
azok látták az Úr nagy tetteit, * a mély tengeren szemlélték csodáit.
Hívek: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Szavára szélvihar támadt, * és hullámai feltornyosultak.
Felemelkedtek az égig, majd a mélységbe zuhantak, * nagy veszedelmükben kétségbe estek.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Gyötrelmükben felkiáltottak az Úrhoz, * aki szorongatásukból kihozta őket.
Szellővé csendesítette a vihart, * hullámai elcsitultak.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.
E: Örvendeztek, mert csendesség támadt, * és a várva várt révbe vezette az őket.
Nagy jóságáért adjatok hálát az Úrnak, * az emberek fiaival tett nagy csodáiért.
H: Adjatok hálát az Úrnak, * mivel irgalma örökké megmarad.
Vagy: Alleluja, alleluja, alleluja.

SZENTLECKE Szent Pál apostolnak a korintusiakhoz írt második leveléből (2Kor 5,14-17)

Testvéreim!
Krisztus szeretete sürget minket, hiszen arra a meggyőződésre jutottunk, hogy ha egy meghalt mindenkiért, akkor mindenki meghalt. És ő azért halt meg mindenkiért, hogy akik élnek, ne maguknak éljenek, hanem annak, aki értük meghalt és feltámadt. Ezután tehát nem ismerünk senkit emberi szempontból. Ha Krisztust azelőtt emberi módon ismertük is, most már nem úgy ismerjük. Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény.

ALLELUJA (Lk 7,16 ) – 2. tónus

Alleluja! Alleluja!

Nagy próféta támadt köztünk, * Isten meglátogatta az ő népét.

Alleluja!